Ez beteges vagy csak önzetlenség?

Egy osztálytársamról van szó, 17 éves fiú. És szétcincálják, olyan szinten kihasználja mindenki.

Mikor beszéltem erről vele, a válasza ez volt: "Tudom, hogy kihasználnak. Használjanak. Én adtam nekik valamit magamból, ami által nekik talán jobb lesz. Nem zavar, hogy kihasználnak." (Messengerről)

Csak nagyon aggódom érte, mert az rendben van, hogy ő így elvan, csak látni azért, hogy fárad.

Ilyenkor szoktam áthívni magamhoz kicsit dumálni, kávézni egyet. Mindegy, csak pihenjen kicsit szerencsétlen.

Persze tudom, hogy maga választotta a sorsát, de nem tudom nézni, ahogy tönkreteszik.

Amit értek kihasználás alatt: rendszeresen csináltatják meg vele a házijukat (már nem ugye, mert szünet van), dolgozatíráskor gyakran adják oda neki, hogy írja meg ő. A tanár is tud róla, és többször is beszélt már vele, hogy abba kéne hagynia, mert elszívják előle még a levegőt is. Volt olyan tesióra, hogy hosszútávfutás után megitták az összes vizét, ő meg majd elpusztult óra végéig. Kifosztják állandóan az innivalójából, kajájából, cigarettájából. Még ahhoz is van pofájuk, hogy mikor egy kávét rendel az automatából, kiveszik a kezéből és elmennek vele.

Ami meg a másik oldal, hogy ő véletlenül se fogadna el segítséget. Egyszer fájt a feje, de kegyetlenül. Kérdeztem, kell-e valami gyógyszer. Nem, majd elmúlik. Ki akart ugye menni megmosakodni. Elkísérjem? Nem, ne fáradjak. Alig bír megemelni valamit, mert kicsit nyüzüge szegényem. Segítsek? Ne fáradjak, megoldja.

Legjobb az volt, amikor elhunyt egy közeli rokona. Bejött koromfeketében ugye. Kérdeztem, mi történt. Válasz: "Az iskolában a munka a feladatom, nem az érzelemnyilvánítás. Majd megbeszéljük, de köszönöm az odafigyelést."

Ami kivágta a biztosítékot: nem ment el a temetésre, mert mi lesz azokkal, akiknek nem tud segíteni.

Azt hittem, leszakad az állam, mikor ezt meghallottam.

A családja... Arról inkább nem mondanék semmit. Otthon ugyanez van, csak mondjuk 10-zel megszorozva.

Egyszer ittunk, és levetkőzte végre a gátlásait kicsit. Akkor láttam először és utoljára sírni, és azt mondta, hogy összeroppan. A családja nem támogatja semmiben, az iskolában naponta hülyét csinálnak belőle, amihez saját maga asszisztál minden áldott nap.

Szóval nem tudom, hogyan segíthetnék neki, ebben kérnék tanácsot.