Rossz hangulat ok nélkül, antidepresszáns elhagyása. Mi lehet a problémám?
A történetem egy éve kezdődött, ekkor épp a nyáriszünetet töltöttem a barátnőmmel. Nagyon szeretem őt. Erdélyben voltunk kiràndulni, ő elkapott egy ún. lepkehimlő betegséget. Nagyon aggódtam miatta, tudni kell rólam, hogy túl érzékeny vagyok, és hipochonder is (19/F). Ez alatt az egy hét alatt (míg ő beteg volt) nem csináltam semmi értelmeset, érte és magam miatt aggódtam, hogy el ne kapjam tőle, csak a plafont néztem a szobámban, és néha sírtam is. A szülei inkább nem szerették volna, ha énis elkapnám, ezért csak 1-2x láttam ez idő alatt. Mikor vége lett ennek, a nyár végére többször is kényszer gondolatokkal aludtam el, melyek teljesen én-idegenek voltak: "Nem szeretem őt eléggé, nem vagyok boldog mellette" és más emberekhez fűződőek is, rossz akaró gondolatok, halállal kapcsolatosak.
Ezek a gondolatok teljesen letörtek, magamba zárkóztam, depressziós lettem. Szeptember közepén, mikor már minden fajta alternatív hókusz pókuszt kipróbáltunk édesanyámmal, elmentünk pszichiáterhez. A következő fél év nagyon rossz volt, napi szinten sírások ok nélkül, nem működött a gyógyszer. Fél év után a Doktor megtalálta azt a gyógyszert, ami nálam működött, ez az Escitalopram volt, ami 20mg-nál vàltotta ki azt a hatást, hogy jól éreztem magam. Pszichológushoz is jártam közben, aki szerint nem voltam depressziós, ő inkább hormonbeli kamaszkori változásokra gondol. Ez alatt az egy év alatt EEG vizsgálaton is voltam, ahol negatív lett az eredmènyem. A pszichiáterem jelentős javulást vett észre április környékén, ezért azt mondta, hogy érettségi után fokozatosan kezdhetem elhagyni a gyógyszert, ha túl leszek a stresszen. Az utolsó beszélgetésünkkor azt mondta, hogy ő szerinte nincs is semmi gondom, nem vagyok depressziós, az egész amin keresztül mentem a nagyon érzékeny természetem miatt van, az, hogy olyan dolgokat képzelek be, ami nem valós.
Lementek az érettségi vizsgáim, sikeresen leérettségiztem. Fokozatosan csökkenteni kezdtem a gyógyszerem, kb. 3 hét alatt el is hagytam.
Ma van naggyából másfél hete, hogy abbahagytam a szedését, egy kis tompa érzés volt/van a fejemben, de kibírható. Nagyon aggódok amiatt, hogy visszaesek-e abba az állapotba, ahol voltam. Így a nyár előrehaladtával egyre több dolog emlékeztet engem a tavalyi nyárra, ahol egy hét alatt megváltozott minden, és nagyon nem szeretnék oda visszajutni.
Tegnap nagyon rossz kedvem lett amiatt, mikor megnéztük a Széttörve c. film előzetesét, pedig semmi közöm a skizofréniához. Eszembe jutott minden, ami történt velem, és sírtam is. Többször hangulatváltozást éreztem, hol jót hol rosszat. Nagyon félek, hogy visszaesek az elejére, de antidepresszánst nem akarok szedni soha többé. Szerintetek min kéne változtatnom, hogy megerősödjek szellemileg/lelkileg? Ez előtt is érzékeny voltam, de nem ennyire.
Szia!
Én is kényszergondolatok miatt szedek gyógyszert. Én egyelőre még nem tehetem le, leghamarabb csak jövő tavasszal, de már csökkentettük az adagot.
Érdekes, hogy azt mondta neked a pszichiáter, hogy nincs is semmi gndod. De lehet, hogy azért mondta, hogy elhidd: meggyógyultál, mint ahogy tényleg javultál is sokat. De ha még mindig vannak ilyen félelmeid, akkor még nem kellene szerintem abbahagynod a szakemberhez járást. Lehet, hogy gyógyszert már nem kell szedned, de egy terápiára eljárhatnál. Állítólag a kognitív viselkedésterápia nagyon jó, én is ki fogom próbálni. Megtanítanak rá, hogyan kezeld a kényszereidet.
Gyógyszerelhagyásban még nincs tapasztalatom, de simán el bírom képzelni, hogy ez a túlérzékenység amiatt lehet. De ez átmeneti állapot lesz. Türelemmel kell lenned pár hétig, és meglesz az eredménye. Sok sikert, kitartást!!
28/N/ocd-s
Sziasztok! Köszönöm szépen a válaszaitokat =)
Ez a pár nap mondhatjuk jól telt, bár megesett, hogy itt-ott elsírtam magam, mert elérzékenyültem valamin, vagy beugrottak a kényszergondolataim.
Még pár dolog, amit fontosnak tartok leírni: a barátnőmmel teljesen jól tudom magam érezni, de egy nap folyamán többször is van, amikor rám törnek a gondolatok. Tisztában vagyok vele, hogy a boldogság nem egyenlő a pillanatnyi jókedvvel vagy rosszkedvvel, és hogy amit gondolok az teljesen irracionális, de amikor ez rajtam van, sokszor sírhatnékom van, úgy érzem, hogy reménytelen vagyok, hogy ennek nem lesz vége és a legrosszabb, hogy bűntudatom is van, ha tovább is gondolom az egészet, mert bebeszélem magamnak, hogy igazam van :( Régen ez így ment mindig, ezek után kisírtam magam, megnyugodtam, hogy ez nem igaz, néha még kínomban nevettem is magamon. De állandóan folytatódott újra és újra.
A pszichológusommal pár hónapja még csináltunk egy tesztet, ahol az jött ki, hogy néha annyira bebeszélem magamnak a dolgokat, hogy azt sokszorosan felnagyítva látom, úgy mintha végzetes lenne. Az is kijött, hogy depressziós és szorongó vagyok, erre ő azt mondta, hogy szerinte inkább depresszióra hajlamos, és a szorongásom már enyhült.
Az utolsó 2-3 napban nagyot segített az, ha megölelhettem a barátnőm, ez erőt ad, és jobb kedvre derít =) úgy érzem, hogy erősebb vagyok, nem törnek le már annyira ezek a gondolok mint a legelején, még ha néha sírok is, ritkábban. Továbbra is szeretnék lelkileg erősödni, és most végre el is hiszem, hogy menni fog =)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!