Szerintetek ez kényszerbetegség? Vagy más lehet?

Szóval. Már nagyon kicsi koromban is jelen voltak a kényszeres, visszatérő, félelmet keltő gondolatok az életemben.

Mikor 11 éves voltam, kikészültem teljesen, mert azt hittem, hogy mindenféle halálos betegségem van, mindent magamra képzeltem, akkor voltak kényszer cselekvéseim is, pl. állandóan kezet mostam, mert féltem, hogy így elkapok egy betegséget, a naptáramban nem mertem lapozni, a könyveimnek sorrendbe kellett lenniük, a nyakláncomnak is egy bizonyos szögben kellett állnia, és el kellett anyukámnak ismételnem minden este, hogy nem akarok meghalni. Jártam pszichológushoz is, és pszichiátriára is, ezektől a dolgoktól megszabadultok, aztán jött a többi...

Azzal kezdődött, hogy féltem attól, hogy leszbikus vagyok, nem mertem már szinte ránézni se a lányokra, pedig tudom, hogy nem vagyok az, mindig is a fiúk tetszettek. Féltem már attól, hogy megsértem úgymond Istent, mert bűnös vagyok, bűnös dolgokra gondolok, és így a sátánt szolgálom stb., aztán volt már olyan is, hogy félek, nem tudok szeretni, nem szeretem a családom, pedig ez nem igaz, félek, hogy megölöm a családomat, pedig mindennél jobban szeretem őket, és még egy bogarat sem tudnék bántani, félek attól, hogy őrült vagyok, stb. Ezek a dolgok így évekig mentek sorba, de még ezeken kívül volt számtalan sok gondolati kényszerem. Ezek általában mindig néhány óráig, esetleg napokig vannak a gondolataimban, de mindig jön aztán más, olyan nincs, hogy ne pánikoljak valamitől.

Most, idén volt egy időszakom, hogy megint kikészültem teljesen, iskolába nem tudtam járni, mert azt beszéltem be magamnak, hogy ez a világ, amiben élünk nem a valóság, nem akartam sehová menni, egész nap csal aludtam volna, hogy ne legyek olyan borzasztó állapotban, még az öngyilkosságon is gondolkodtam. Voltam pszichiátrián, és ott nem állapítottak meg nálam kényszerbetegséget, az lett a diagnózisom, hogy gyermekkori emocionális zavarom van.

Azóta sokkal jobban vagyok, de a kényszeres gondolataim megmaradtak, sőt már társultak más dolgok is. Pl. ilyenek, hogy ha ez most így fog történni, akkor ez meg ez lesz, meg ha erre gondolok, akkor valami rossz dolog történik meg, bevonzom a bajt. Amikor olvasok sokszor vissza kell olvassak dolgokat kényszerből, este mindig meg kell nézzem, hogy pontosan hány óra van, mikor lefekszek aludni.

2 napja most megint az a gondolat gyötör, hogy mi van, ha megölöm a családomat, és annyira félek, hogy megfogom tenni, pedig amúgy nem is vagyok ilyen ember:( Annyira félek.

Ugye egy kényszerbeteg ember nem fog kárt tenni senkiben? Egyáltalán ez szerintetek kényszerbetegség?

15/L