Kezdek pszichopata lenni?

gyerekkorom: szülői viták, kritikus szülők, tikkeltem,fura mozdulatokat csináltam a fejemmel stb. Nem nagyon tudtam hogy hogyan közeledjek a társaimhoz ovodában, már ott is előfordult hogy bántottak, kamaszkoromban gyakran dobáltam állatokat kövekkel,később szerettem gyújtogatni, családban is mindig kis csendes voltam, de közben szerettem is az állatokat, a későbbi iskoláimban is mindig csúfoltak, érzékeny is voltam nagyon. Emiatt kezeltek depresszióval, szorongással.

Mostanában olyan mintha üres lennék érzelmileg és nem nagyon szeretek otthon lenni, előfordul hogy csak úgy elmegyek sétálni éjszakánként, alkohol hatására kijön a vadászösztönöm és előfordul hogy kukát borogatok, vagy követek embereket hazafele. Úgy érzem nincs szükségem munkára, mert nem látom értelmét, megvagyok így is.

Legszívesebben mindig ellentmondanék valakinek, gyakran vannak ilyen gondolataim hogy megütök valakit, vagy bántom. Úgy érzem jól magam ha csavaroghatok.

Nem tudom kifejezni az érzéseimet.

Nem tudok normális kapcsolatokat kialakítani, nem találom a szavakat.

De közben szeretem a szomorú dalokat és eléggé magányos vagyok.