Ez depresszió lehet?

Igen, ezek főként a depresszió tünetei (én is nagyjából ezeket tapasztalom), de a hangulatváltakozások alapján én inkább bipoláris zavarra gondolnék.

Ha van kedved erről beszélgetni, nyugodtan írj. 15/L

A te bajodat kamaszkornak hívják, ettől függetlenül ügyesen utánaolvastál a témának, de attól, hogy bebeszéled magadnak, hogy te márpedig depressziós vagy, még senki nem fog sajnálni, neked meg semmi nem lesz jobb.

Inkább próbálj ebből az állapotból kikecmeregni. Vagy mi a célod? Időpontot kapni a dilidokihoz, aztán nyugtatókon meg hangulatjavítókon élni? Mert ha nem, akkor sürgősen felejtsd el ezt a marhaságot, hogy te depressziós vagy, és szedd össze magad.

"Vannak időszakok (hetek), amikor teljesen lehangolt, és élettelen vagyok, aztán ezeket, olyan napok váltják fel, ahol teli vagyok energiával, boldogabbnak érzem magam, és ez a két időszak folyamatosan váltakozik."

Ez inkább bipoláris zavar lesz. Általános eset kamaszoknál a folyamatos depresszió, de ha neked indokolatlanul is hirtelen jó kedved támad, meg ahogy írtad tele leszel energiával (ez utóbbi az intő jel), az a mániás depresszióra utal inkább. Utóbbit azért is fontos lenne kezelni, mert ha elhanyagolod később csak rosszabb lesz. Én ilyen vagyok, bár nálam csak kb. 19 évesen kezdődött a bipoláris fázis, előtte éveken át tartó hosszú, monoton, erős depresszió előzte meg. Most 26 vagyok, és mára teljesen kiölt belőlem egy csomó jót, olyan neutrálissá váltam, nem érdekel senki és semmi, elveszítettem sok barátomat is, persze csakis a saját hibámból, valamint nem érzek egy csomó dolog iránt sem felelősséget, sem bűntudatot, olyan érzéketlen lettem.

Ha valami az életben indokolja azt, hogy rossz kedved legyen, akkor orvosilag nem depressziónak hívják, csak depresszív tünetnek. Ha viszont neked minden ok nélkül lesz hirtelen jó kedved meg sok energiád, az sem normális, mivel alap esetben a rosszat és a jót is valami konkrét esemény kellene kiváltsa. A bipoláris zavarról annyit kell tudni, hogy általában öröklődik, de kiválthatja a rossz életmód is, bár ez állítólag ritkább. És sajnos a kezeletlen mániás depresszió előbb-utóbb szép lassan tényleg kicsinálja az embert, tehát 10-20 de akár 30 év múlva is tényleg oda lehet jutni, hogy az illető öngyilkosságot követ el. Ez kb. a kezeletlen páciensek 80%-nál van így statisztikai adatok szerint. Gyógyítani nem lehet, csak jól kezelni. Ha meg az életmódod miatt van, tehát nem kaptál, vagy nem értél el valamit, amit szerettél volna, akkor meg orvosilag nem depresszió lesz, csak tünet. Előbb fogalmazd meg magadban, hogy az életedben bármi indokolja-e a rossz közérzetet. Ha nem találsz semmi ilyet, tehát minden klappol, család, barátok, kapcsolat, pénz, suli, stb, csak akkor lehet beszélni igazi depresszióról és/vagy bipoláris zavarról. Bár az is lehet, hogy valóban nagyon fiatal vagy, és csak a hormonjaid őrültek meg, de ha ez folyamatosan fennáll majd, akkor kezdj el vele mindenképpen foglalkozni komolyabban.

Ja még valami:

"a mániás szakasz pedig sokkal több, szélsőségesebb, mint hogy energikus és boldog az illető!"

Erről sajnos tudnék regélni, de nem akarom más kérdését offolni. Csak röviden annyi, hogy nekem vannak már hallucinációk (hangok), meg olyan szerelmes érzések, miközben nincs alanya, utóbbi legdurvább, mert nagyon nagy energiával tölt fel a semmiből. Valamint élethűnek tűnő álmok, meg az alvásparalízis is egyre gyakrabban van jelen az életemben, ott sajnos már alakokat is látok. Mindez a felborult hormonrendszer, és a hirtelen fázisváltozások (kb. egyik pillanatról a másikra boldog-boldogtalan, vagy fordítva) következményeként. Szóval eléggé benne vagyok a témában, még ha hamisan is diagnosztizáltam a kérdezőt.