Szerintetek mihez kezdjek?
Pár éve kezdődött a nagyon eros szorongásom. Ki sem tudtam mozdulni a lakásból, teljesen bepanikoltam emberek kozott, pánikroham tipikus tüneteit produkaltam. Aztan hozzafertem a rivotrilhoz.. Tisztában vagyok vele, hogy hulyeseg volt magamtól alkalmazni, de visszaadta az életem, ujra önmagam voltam.
Napi kétszer egy szemet szedtem. Ez másfél évig zajlott.
Aztan volt egy hét, amikor nem fertem hozza, es elvonási tuneteim voltak. Először fogalmam sem volt, hogy azok, mert kb ugyanazok a tünetek jelentek meg, mint mielőtt alkalmazni kezdtem, csak jóval erősebben. Orvoshoz fordultam.
Az elvonási tuneteimet csillapitotta, de azt is csak kb az ötödik "találkozónk" alkalmaval. Elküldött drog teszre, hiába mondtam, hogy nincs mas függőségem es ezt is okkal alkalmaztam, nem azert, hogy beálljak es nagyokat vigyorogjam, hanem hogy tudjam élni az életem. De semmi.
Elmondtam neki mennyire rosszul vagyok ujra, attaroxot irt fel, gondosan megjegyezve, hogy errol is lefog állítani. Semmit nem használt...
Fel eve vegetalok ujra, mivel a szorongás mindenben meggatol, illetve egyre depresszivebb vagyok a négy fal kozott, lassan ugy erzem beletorodom, hogy az egyetlen segítség sem segített vagy ertett meg es igy maradok vagy véget vetek az egésznek..
Ti mit tennétek a helyemben? Elore is hálásan koszonom!
#1 Nagyon kedves Tőled, ha van kedved írj üzenetet nyugodtan, szívesen meghallgatom a történeted!:)
#2 Nagyon szépen köszönöm a válaszod! Megnyugvással tölt el, hogy van kiút és van, akinek sikerült. Én is erre fogok törekedni. Elértem már azt, hogy csak az öngyilkosságot látom megoldásnak, sajnos majdnem meg is tettem, de a családom szeretete meggátolt benne.
Talán pont ez fog erőt adni a küzdelemhez..
#3 Köszönöm szépen a válaszod!Ezen elmélkedtem én is, de egy gond van. Olyannyira szorongok, hogy képtelen vagyok beszélgetni pszichológussal és jól átadni a gondolataimat, elmagyarázni az érzéseimet..
Annyiszor "elpróbáltam" itthon és teljesen jól sikerült, de sajnos olyan helyzetben, amikor felerősödik az egész, nem tudok kommunikálni.
A pszichiateremnek is lenyegretoroen felvázoltam, hogy mi zajlott le bennem, de tovabbi beszelgetesre keptelen lettem volna.
Illetve rengeteget gondolkodtam az évek során, és semmi kiváltó ok vagy trauma nem ért. Sajnos orokoltem az ezekre valo hajlamot. Mégcsak konkretizálni sem tudom, hogy mitől félek. Szóval nagyon nehéz...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!