Kényszerbetegek! Ti hogyan kontrolláljátok magatokat, hogy ne hajtsátok végre a kényszercselekedeteket?

Szia!

Én 6 éve vagyok kényszerbeteg.

Viszont annyiban elütök, hogy nekem a kompulziók, a cselekedetek annyira nem súlyosak. Csupán a tisztasággal és higiéniával kapcsolatosan vannak kényszercselekedeteim, azokat is inkább rituáléknak nevezném, pl. ha reggel nem csinálhatom végig a szokásos rutinomat, ami olyan fél óráig tart, akkor úgy érzem megőrülök a szorongástól. Rengetegszer mosok kezet, mert úgy érzem valami a bőrömre került, és szennyezetté válhatok. Illetve azt hiszem, erős szorongást váltana ki belőlem, ha nem tudnék fürödni a nap végén.

Nekem leginkább obszessziók, gondolatok vannak. Valahogy a cselekedetek nem társultak hozzá. De a kényszergondolatok azok nagyon durva formában, ébrenlétem 90%-ában kínoznak, minden gondolatom át tud váltani valami abszurd dologgá.

Az a gond itt Magyarországon, hogy csak azokat tekintik valódi kényszerbetegnek, akik inkább a cselekvéseket végzik. Nem igazán foglalkoznak külön-külön a két véglettel, pedig rengeteg van, akiknek a kettő közül csak az egyik van meg.

Külföldön már jóval nagyobb hangsúlyt fektetnek a szeparált kezelésre is. Ha csak összehasonlítod a magyar és angol OCD szócikket, ég és föld a kettő, az angol rengeteg dologra kitér, tényleg a legapróbb részletekig, a magyar meg csak össze van hányva fél oldalban. De ez szinte minden cikknél így van, most nem is ez a lényeg. Én a gondolatokkal gyógyszerekkel küzdöm meg, antidepresszánst és nyugtatókat szedek, valamint megvárom, míg elmúlik. Nekem valahogy összekapcsolódott egy pánikroham szerű dologgal. Naponta négyszer-ötször ellepik az elmémet a kényszergondolatok tömkelegei, és olyankor átesek egy 20 perces-fél órás pánikrohamon, de talán a szorongásroham jobb szó rá.

[link]

Sőt, külföldön önálló diagnózis van rá.