Van olyan, hogy valaki huszon évesen mentális okok miatt munkaképtelen?

Van hát, és az előnek üzenem húzzon innen, ha nem tudja mi az hogy agora fóbia, pánikbetegség, depresszió, stb. Örülj neki ha nem tudo mi az és ne ítélkezz csak úgy és ne írj bar.omságokat, nem arról van szó, hog y nem akar valaki dolgozni, te nagyon hü.lye!

Szóval van egy vlogger, és ő azért nem dolgozik vagy 15 éve mert agorafóbiás. Addig ügyeskedett otthon, míg magánvállalkozásba nem kezdett, abból él meg. Én az tudom ilyen betegeknek mondani (em vagyok szakember!), hogyha nem bírsz eljárni sehová akkor valamit találj ki, amit el tudsz adni és meg tudsz belőle élni, más lehetőségetek igazából nincs, vagy gyógyzserezed magad és úgy állsz munkába, de akkor nem kevés gyógyszer fog kelleni...

Sajnos tényleg van, aki huszonévesen munkaképtelenné válik súlyos mentális betegség miatt. Remélem, hogy én soha nem fogok idáig jutni... most egyelőre jól elvagyok tünetmentesen a megfelelő gyógyszerekkel, remélem, ez később sem fog változni, vagy csak javulni fog.

Mindenkinek kitartást!

28/n/ocd-s

Szia!

Sajos igen és mivel szégyenled hogy bajod van, hogy "nem vagy normális", ezért természetesen nem nagyon híreszteled, de a külső szemlélők azt hihetik hogy szimplán csak lusta vagy, ami plusz frusztráció. Pár tanács ami hasznos lehet ezzel a viselkedészavarral élőknek:

Mozogj sokat! Minden nap! Sétálj Edzz vagy rakj be egy edzős videót youtuberól és csináld otthon!

Étkezz megfelelően, tápláld a tested.(pl vega/vegán táplálkozás)

Tanulj meg meditálni

Keress fel egy pszichoterapeutát ha a helyzet úgy kívánja

vagy van egy nagyon jó könyv ami segít ha betartod a benne leírtakat. Ez maga a terápia könyv formájában. [link]

Ha nem ismered az MBTI tesztet, töltsd ki, hasznodra válhat

sok kérdésre választ kaphatsz magaddal kapcsolatban.

[link]

Ezek amik szerintem működnek, megkönnyítik kicsit az életed.

Légy nyitott és lépj ki a komfortzónádból, bármennyire is nehéz mert ez a dolog nem lesz jobb magától, otthon a 4 fal közt szorongva.

Látom, meg is érkezett néhány elmebeteg. Normális hangnemben tettem fel egy normális kérdést, senkinek nem szóltam be, pláne nem ilyen primitív, útszéli stílusban. Ismerek olyat, aki súlyos depresszióval és pánikbetegséggel (sőt, szociális fóbiával) is elment dolgozni, mert volt annyi akaratereje. Tisztelem is érte, hogy nem süllyedt bele az életképtelenségbe.

Olyan pedig még több van, akinek egészen pontosan az a mentális oka, hogy nem bírja magát rávenni a munkára. Ez egy létező dolog, akkor is, ha ti itt hisztiztek.

Egyébként értelmes vitában bármikor szívesen részt veszek, valószínűleg egy picit többet is tudok a mentális betegségekről, de azért legalább egy ötéves értelmi szintjére próbáljatok meg felemelkedni, és ha az sikerült, akkor jöhetnek a további válaszok.

A mentális betegségek, ha nem is olyan súlyosak befolyásolják a munkaképességet. Én is beteg vagyok. Apukámnál dolgozom részmunkaidőben alig pénzért, és nem tudom mi lesz velem ha ők nem tudnak segíteni. Volt egy féléves munkám is, ami jó volt, azkmai munka közfoglalkoztatásban a minimálbérét, otthontól messze. De az üzemorvos pl. nem akart engedni így a munkáltatóval megkerültük. Azért nem akart engedni, mert emberekkel kellet dolgozni és kicsit pörgős munka volt, nekem meg a papíromon volt hogy be vagyok lassulva, és hogy a szüleimmel kommunikációs problémám vannak. Azért mondtam el neki, mert a főnök egysze épp arról beszélt, hogy a vadasparkba azért nem vettek fel valakit mert hétszer volt pszichiátrián, és ezt ő valhonan kiderítette, agy féltem ha eltitkolom baj lesz. De biztos soha többet nem fogom üzemorvosnak elmondani.

Egyébként egy kicsit így is rányomta a bélyegét a problémám a munkára, nem voltam a legjobb munkaerő. Aztán próbáltam dolgozni egy idősek otthonában konyha kisegítőként, de nem feleltem meg. Egyébként diplomás vagyok. Hordtam újságokat is, de csak helyettesítő alkalmi munkásként. Még erdei iskoláztam is alkalmi munkában, és abba voltak egész jó tapasztalataim.

De még ha sokan tudnánk is dolgozni, mint én sok probléma felmerül. Más munkavállalók jobbak nálunk, így inkább őket alkalmazzák. Betegségünk meglátszhat rajtunk, így egy állásinterjún nem tudunk jó benyomást kelteni. Ha valakinek kommunikációs problémái vannak az szinte mindenhol baj. Probléma aztán a mobilitás. Ha pszichológushoz kell járnod nem tudsz költözni. Ha sűrűn kell terápiára járni probléma lehet a munkaidő összeütköztetésével. Még egy sima gyárban is, lassúbb lehetsz, mint a többiek, az átlagosnál problémásabb lehet az éjszakai műszak stb.

Azért lehet vele dolgozni, de az nagy teljesítmény, és sok szerencse és segítő kell hozzá. Pl. ha valakinek már van kialakult pályája, és ismerik az erősségeit könnyebben elfogadják a problémáit a munkában. De egy kezdőnek nagyon nehéz.

Én pl. sokat szoktam önkénteskedni is, az jobban megy, pedig van ami prörgős is, de ott lehetnek rossz napjaim is, kevésbé baj a hiba, idétlenkedés.

Szerintem kellenének az ilyen embereknek akár speciális munkahelyek segítség.

Én nem tudok idegen helyen wc-re menni,sőt itthon sem,ha tudom,hogy mennem kell valahová és más is van a lakásban.

Így 1-2 óránál rövidebb időre nem is tudom elhagyni a lakást,mert állandóan attól rettegek,hogy mi lesz,ha annyira megfeszülök,hogy szétdurran a hólyagom.

Átlagos,normális életet élni,munkát vállalni nem lehet,ha neked állandóan azon jár az eszed,hogy fogsz wc-re menni,és mikor fog fájni.

Ráadásul nyáron még folyadékmegvonás miatt is össze lehet esni.Volt erre is példa.

Nem merek inni sem,mert 1 óra múlva jön ki belőlem.

Egyedül csak az segítene,ha egyedül,teljesen elszigetelve más emberektől tudnék a saját otthonomban dolgozni,ami kötetlen.

De ilyen munka nagyon kevés van,és csak erre feltenni mindent nem lehet.

Ahogy előttem is írta valaki.Ha nem tudsz dolgozni,nincs pénzed,nincs pénzed,még tanulni sem tudsz.De ha tanulsz is semmi garancia,hogy dolgozni tudsz.Ez egy ördögi kör.Nincs belőle kiút,csak ha örökölsz vagy nyersz a lottón.