Hogyan másszak ki a pokolból? (bővebb lent)

sziasztok.

21 éves vagyok, és szeretnék kimászni a pánikbetegségemből, skrizoféniámból vagy bármi is legyen ez.

Nagyszerű és támogató családom van, normális környezetem akik mindenben támogatnak, elkezdtem egyetemre járni, és rengeteg barátot és élményt szereztem. Tárgyaimat nevetve csináltam meg, úgy h közben élveztem az életem.

Túlzottan extravertált személyiség voltam, bárkivel bárhol szót tudtam érteni, és összebarátkozni. Utcán is szedtem fel lányokat, nagyon szórakoztató és "pozitív" személyiség voltam. Az villamoson-buszon bárhol bárkivel eltudtam beszélgetni. Voltam 2 lánnyal is egyszerre..

Akkoriban füveztem, kipróbáltam több drogot is.

Aztán egyszer füvezés közben éreztem hogy kezdek kiszakadni magamból (lehet túlzásba vittem), és összezavarodtam. Ezt a kérdést tettem fel magamnak mindig: Ki vagyok én?

Egyik órán rám jött a pánikroham, és elkezdett zavarni ha figyelembe kerülök,ami ezelőtt sosem zavart, és azon gondolkoztam folyamatosan, hogy ki vagyok én?

Eddig bármikor kitudtam használni a lehetőségeket, élvezni azt hogy betudok illeszkedni bárhova. Ezt követően szép fokozatosan előjött a félelem, hogy mi van ha újra előjön? Aztán rá pánikoltam szépen fokozatosan mindenre. Be se mentem a következő órára, és szépen megindult a lavina lefelé. Buktam az egyetemet, minden barátomat, ismerősömet..

Jelenleg 1-2 hónapja nem beszélgetek EGY darab emberrel se, és odáig süllyedtem hogy volt öngyilkossági kísérletem is, de rájöttem hogy ez csak menekülés, nem szabad.

Nem tudom ki vagyok, mi a hobbim. Ki se mozdulok otthonról. Még a barátaimmal se tudok úgy beszélgetni, senkivel. Mindenki keresett, és érdeklődött hogy mi van, de még ara is ráfeszültem hogy mit mondjak neki?

Annyira úgyérzem hogy elvesztem, hogy akárki aki keres mindenkinek próbálok úgymond megfelelni, teljesen megfelelési kényszerem van annak a pár emberrel való beszélgetésemben is.

Nem tudja lekötni a figyelmem se a sorozat, se a film, se a zene. Kimozdulni nem szívesen mozdulok ki, mert már nem nagyon van kivel. Ellöktem magam mellől az embereket, és olyan mintha egy álomban lennék. Összedőlt minden. Nyilván agykárosodásom is lehetett, mert a látásom is romlott és fizikailag is tönkrementem.

Pszichológus meg pszichiáterrel fogok beszélgetni, de még az is odébb van.. nyilván nekem kell cselekedni, de jelenleg MINDENBEN döntésképtelennek érzem magam.

Felszeretnék épülni ebből a nagyon mély gödörből, de úgy érzem hogy teljesen behülyültem, vagy megőrültem.

Minden napot próbálok "túlélni".

Állandóan gondolkozok, magamba beszélek, össze-vissza cselekszek. 2 hónapja egyszer sem tudtam jól érezni magam. Amikor otthon vagyok egyedül, akkor sem. Paranoia is rámtör az utcán. A figyelmem nem tudom lekötni sokszor.

Önértékelés, önbizalom, életkedv, tevékenység 0.

Olyan mintha mástól várnám a választ, hogy most mit csnáljak, egyedül pedig nem tudom eldönteni.

Kinek milyen javaslata van?