Vannak itt diagnosztizált Asperger-szindrómások? Hol kaptak diagnózist? Hol lehet kérni felnőtt korban?
Én olvastam a neten erről a betegségről, és nagyon rám illik, nagyon sok mindenre magyarázatot ad, hogy miért nem vagyok olyan, mint a többi ember, kitöltöttem netes tesztet, ez lett az eredménye:
Egy oldalt találtam, ahol ilyennel foglalkoznak, ott azt írják, hogy 48 ezer forint+valami hosszú bonyolult hülye kérdőívet ki kell töltetni szülővel.
Ennyit természetesen nem ér meg.
Ingyenes, esetleg pár ezer forintos nincsen esetleg?
Felnőtteknek nincs.
Azért a gyerekek diagnózisa se egyszerű, egy hét pszichiátriai bennfekvés és egy rakat teszt után volt diagnózis (nem a netről letölthető, annál százszor hosszabb és több, egy napig csak töltögettem).
És még azt mondják, hogy ránézésre osztogatják a diagnózist... Hát nem!
"Akkor miért írogatják sok cikkben, hogy egyre több felnőtt fedezi fel magán?"
Mert korábban nem álltak rendelkezésre diagnosztikai eszközök, nem volt hozzá tudás, tájékozottság, ezért sokan maradtak diagnosztizálatlanul. Ma már jó eséllyel felfedezik gyerekkorban. Akik most felnőttek, azok közül nagyon kevesen kaptak gyerekként diagnózist, vagy másmilyen diagnózist kaptak. Akinek fontos ez az infó, az elmegy diagnosztikai centrumba, szán rá időt és pénzt. (Én több embert ismerek, akik így tettek.) Vagy nem, és akkor marad egy erős gyanú, ami vagy megalapozott, vagy nem. Felnőtt korban az Asperger diagnózisnak túl sok haszna nincs, inkább csak az önismeret, önelfogadás szempontjából lehet fontos, ezért nincs - és valószínűleg nem is lesz egyhamar - erre tb-finanszírozott lehetőség. Az államnak nincs abból semmi haszna, hogy egy felnőtt diagnózist kap. Gyerekeknél azért más, mert ha az oktatás-nevelés során sajátos nevelési igényűként kezelik, fejlesztést kap, minél korábban, akkor nagyobb eséllyel válhat az aspi gyerekből teljes értékű felnőtt, akit nem az államnak kell eltartani, hanem aktív részese lesz a társadalomnak.
A "hosszú bonyolult hülye kérdőívet" meg akkor se lehetne megúszni, ha ingyenes lenne a diagnosztika, ugyanis az autizmus fontos kritériuma, hogy veleszületett, tehát már kora gyerekkorban jelentkeznek a tünetei. Ha ez nem igazolható, akkor nincs diagnózis.
Igen, belátom, hogy felnőtt korban nincs sok értelme a diagnózisnak.
Esetleg egy hétköznapi pszichológus vagy pszichiáter mennyire ért ehhez, hogy valami megerősítést, segítséget adjon, ha bejelentkezek, akár magán úton?
Nincs szükségem ilyen több napos megfigyelésre, és 50 ezer forintos autizmus alapítványi bombabiztos, hivatalos diagnózisra, ennyit nem ér meg természetesen.
Akkor egy kamu az egész, nem kell ezzel foglalkozni ezek szerint, élem tovább úgy az életem ahogy megszoktam, a magam zárkózott világában. Ha elfogadom magam ilyennek amilyen vagyok akkor nem olyan rossz érzés, de van, amikor erőltetném, akkor olyan akarok lenni mint a többi ember, de egyszerűen nem megy, nem értem meg őket, nagyon zavartan viselkedem társaságban, csoportmunkában, csapatjátékban. Nem barátkozom, nem ismerkedem, csak a közeli családtagokat fogadom el.
Különben sem adnak semmi támogatást, pozitív megkülönböztetést erre a diagnózisra, akkor meg minek?
Nem vagyok értelmi fogyatékos, jól tudok tanulni, dolgozni, el tudom tartani majd magam anyagilag, csak nekem való munkakör kell, HR-es, pszichológus, stb. nem tudnék lenni természetesen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!