Mit csináljak, ha kezdek "beleőrülni" abba, hogy nincsen párom?
21 éves lány vagyok és még sosem volt párkapcsolatom.
Már általános iskolás korom óta vágyok rá, azóta állandó jelleggel vannak plátói szerelmeim, de mindegyikkel megszenvedtem, egyiknek sem kellettem.
Gimiben kicsit magamba fordultam, akkor egy ideig nem is akartam fiúkkal foglalkozni, mert már akkorra sok csalódás ért. De gimi végére sokat változtam, a külsőmmel elkezdtem törődni (smink, haj, edzés) és azt gondoltam, talán egyetemen majd találok valakit. Elkezdtem az egyetemet, és meglepően láttam hogy a szakon kb 3 lány van akinek nincs barátja, a többinek(32) mindnek van. Kicsit irigy lettem rájuk. Egyetemen lett egy nagy szerelmem, egy átlagos kinézetű srác (egyébként ne gondoljátok, hogy elérhetetlen tökéletes pasik után futok, a sok csalódás után már megtanultam hogy magamhoz képest nézzek ki párt). Fél éven át koslattam a srác után, majd hagytam, már nem érdekel de mély nyomot hagyott bennem, ez megint egy hatalmas koppanás volt. Azóta mintha már depressziós is lennék, pszichológust is felkerestem, aki önbizalomhiányt állapított meg és eszerint foglalkozott velem. Nincs gond az önbizalmammal szerintem, nekem nincs magammal bajom, a fiúknak lehet velem baja....
De két hete történt valami, ami még lejjebb nyomott a gödörbe, ami rátette a pontot az i-re, amióta kb lelkierőm nincs felállni az ágyból és csak a sírás jön rám állandóan: megint megtetszett egy fiú. Amikor először megláttam, próbáltam ignorálni, mert tudtam hogy ha megtetszik akkor megint csak a szenvedés lesz. Legszívesebben kiírtanám magamból az egész szerelem érzését, mert keserűbben élem meg mint bármit... Szóval a fiú akit megismertem, nagyon tetszik a külseje is és a személyisége is, a felfogása, mindene...... De tudom, hogy sose lesz az enyém. Ez az érzés megöl, hogy sose leszek senki barátnője. Már minden ismerősömnek van valakije, az összes barátnőmnek, csak én vagyok ilyen szerencsétlen. Ettől szenvedek, idegesítő mert nem tudok koncentrálni most semmire. És annyira meghatározza az életemet, pedig ez másnak nem is olyan nagy dolog én meg itt szenvedek tőle. Ti is ezt olvasva azt gondoljátok, hogy nem vagyok normális de én is szégyellem ezt, hogy ilyen szöveget írok és konkrétan nyávogok, de a barátaimnak nem akartam mondani és inkább ide írom ki. Nem jellemző ez rám, nem szoktam sopánkodni semmi miatt, de már nagyon zavar ez az egész. Nem tudom, mi lenne a megoldás, talán forduljak szakemberhez megint?
válasza:Sajat magadat gáncsolod ki ahogy olvasom.
Honnan veszed, hogy sose lehet a tied ez a srac? Foglalt vagy meleg vagy mi?
Ha sose probalsz meg közeledni feléjük es mindig ilyen negativan allsz hozza, akkor ök se fognak kezdemenyezni mert a negativ hozzaallas sugarzik rolad - na nem budapest tévés auraként, hanem testbeszed meg ugy az egesz lényedböl az jön le, hogy áhh ez a csaj nem is akarja hogy beszeljenek hozza.
válasza:Nekem is pont ez a bajom. Van 2srác is, akiknek elvileg tetszem, de nem kezdeményeznek ők se nagyon. Meg veluk amugy is eselytelen, hogy osszejojjek, mivel a barataim. Akik tetszenek, azok eselytelenek. Pedig mar nem tudom jobban levinni a lecet, mert mar igyis majdnem a minuszokban jar.
Szoval nem vagy egyedul, ne aggodj
válasza:te már lélekben eldöntötted, hogy nem tudod megkapni a tökéletes pasit, pedig simán lehet hogy neki pont te vagy épp a tökéletes. meg kicsit szomorú hogy a barátaiddal nem mersz erről beszélni. a szakembereket hanyagold, inkább orvosold magad azzal, hogy megbékélsz, illetve túlteszel a vissazutasítástól való félelmeddel.
úgy állj hozzá az ismerkedéshez, hogy ha nem jönne össze, akkor se bántson. lásd a sikert a kudarcban, és amint már nem izzadsz azért hogy megkedveljenek, hanem csak lazán önmgagad vagy azt vagy kedvelnek vagy nem, akkor válsz igazán vonzóvá.
Szia.
Szerintem magadba kell rendbe tenni a dolgokat eloszor.A leirtakbol arra kovetkeztetek hogy nagyon onbizalomyhianyos vagy,annak ellenere hogy azt allitod nem. Biztosan szep vagy,amint irtad foglalkozol a kulsoddel,de szerintem az onbizalomyhianyod olyan eros,hogy kihatassal van az elso megjelenesedre is plussz ugy gondolod hogy neked ez ugyse jonne ossze. Ne igy allj hozza,keresd a fiu tarsasagat,probalj vele kapcsolatot teremteni.Ha nem latod az elso jeleket jonak,akkor hagyd,keress olyan dolgot ami lekot,jarj el sportolni valahova ahol uj embereket tudsz megismerni,ismerkedj olyan helyeken ahol eddig nem tetted,menj el bulizni,a lenyeg hogy ne gorcsolj ra a dologra. Egy csalodas nem a vilag vege
Sokaig enis azthittem sosem talalom meg azt a fiut aki hozzam valo,kerestem kutattam es folyton vagytam az erzesre hogy valakiert kuzdhessek es ha ez nem volt meg uresseget ereztem.
Aztan egyszer betoppant az eletembe valaki,es erdekes hogy pont abban az idoszakban,amikor nem aggodtam ilyen dolgok miatt,csupan kiegyensulyozottan eltem az eletem.
válasza: válasza:Szia, Ági Te vagy az?:D
Amúgy, amit leírtál az egy az egyben passzol rám is (pacsi!).
Melyik egyetemen vagy?
Köszönöm a válaszokat!
Igen, én is biztos voltam benne, hogy a fejemben van a hiba, de sajnos nagyon nehéz máshogy gondolkodnom :( Annál a fiúnál aki megtetszett szinte biztos, hogy nincs esélyem sajnos
A barátaimmal nem nagyon tudom ezeket megbeszélni, mert már szerintem unják, meg nem is nagyon tudnak erre mit mondani. Engem pedig néha kiborít ez a dolog, és ilyenkor nagyon bánt :/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!