Olyanok válaszát várom, akik valamilyen szorongásos problémával küzdenek, hogyan telnek mindennapjaik, hogyan tudnak megfelelni a munkahelyükön? (kort és nemeth, köszi)

rémálom az egész.a gyógyszer nagyon picit segít csak

16/L

Helló!

Én is attól félek, hogy ki mit gondol rólam, illetve, hogy milyen negatívat. Megfelelési kényszerem van és emiatt igen nehezen telnek a napjaim. Pl. most ülök a munkahelyemen és fogalmazom ezt a szöveget, és az a kényszerképzetem van, hogy az egyik munkatársam, aki mögöttem ül, azt gondolja rólam, hogy én egy lusta dög vagyok, aki egész nap internetezik.

De ez nem csak itt van. Bármit képes vagyok kitalálni, ha nem otthon vagyok. És itt a lényeg. Ezeket én találom ki! A saját gondolataimmal mérgezem magam.

A gyerekkora vezetem vissza ennek az okát. Régen nagyon jó tanuló akartam lenni, mert apám azt mondta, hogy csak akkor érek el bármit is, ha csak ötösöket viszek haza. Ösztönzés helyett rám ellenkezőleg hatott, mert azt hittem, hogy ha nem tanulok jól akkor már jó ember sem vagyok. Ha mondjuk kaptam egy 4-est, az azt jelentette nekem hogy én egy 4-es ember vagyok (pedig 5-ösnek kéne lennem), és nem azt, hogy a tudásom 4-es értékű.

Nem tartozott a kérdésedhez Kérdező, csak gondoltam leírom, hátha tudok segíteni neked vagy másnak.

Jah és megoldást az agykontrollban látom: megtalálni ezeket a buktatókat és kitakarítani a fejből, majd feltölteni pozitív gondolatokkal.

Ez egy olyan dolog, hogy tapasztalat kell hozzá, tehát nem megy egyik napról a másikra. És lehet, hogy még az ideje sem most jött el a változásnak.

Szeretnék viszont ajánlani egy nagyon jó könyvet: Louise L. Hay - Éld az életed. Nekem most ez segít a változásban. Hátha valaki másnak is bejön.

23/L

Előző vagyok.

Még egy dolog az első két leányzónak.

A gyógyszert felejtsétek el és minden egyéb olyan dolgot, amitől azt hiszitek, hogy jobb lesz.

A megoldás bennetek van, és nem a külső dolgokban, tényezőkben. Csak ki kell szabadítani.

Gyerekkorom óta szorongok egyfolytában,ez nálam ugy jött ki, hogy nem érzem magam biztonságban.ha vmi történk velem, nem érzem ugy,hogy meg lesz oldva,vagy elrendezve a probléma.Mindig aggódok a jövő miatt,hogy fogok megélni,lesz e munkám,egyedül maradok-e,mi lesz habeteg leszek,ilyenek.Szinte már nem merek örülni sem,mert ha vmi jó dolog történik velem,rögtön arra gondolok,mindjárt jön a rossz.Nem soká élvezhetem a jó dolgot.

Napi szinten foglalkoztatnak a gondok,problémák, nem tudok elvonatkoztatni vagy lazitani.Próbáltam jógát,meditációt,tudom a rossz dolgokat mi magunk vonzzuk be, mégis...

Nagyon nehéz.E miatt a szorongás miatt 6 éve pánikrohamjaim lettek, amik ma már szerencsére elmúltak,mivel gyógyszert szedek rá.Az se jó, mert sok a mellékhatása.

Én úgy érzem, hogy nem "merek"örülni, és boldognak lenni,mert rögtön beüt a menykő.Lehet igy leirva kissé zavaros,de én a gyerekkoromtól vezetem vissza ezt a dolgot,soha nem voltunk egy összetartó család, csak éltünk egymás mellett,mais ez van.Mindig az a tudat gyötör, ha vmi baj ér, nincs és nem lesz, aki mellettem álljon,pl. a szüleim.

30/N

Sziasztok!

Eddig fel sem fogtam,hogy "bajom" van...Most,hogy olvaslak titeket,döbbenek rá,hogy nem mehetek el a dolgaim mellett.Nekem olyan problémám van,hogy nem tudok uralkodni magamon...Pillanatokon belül felmegy a pumpa és sokszor csak úgy ülepszik,ha "bosszút állok" valamin...ezzel lehet mit csinálni?

Hát kész rémálom az egész.

szociális fóbiás vagyok, rettentőne rossz, ha társaságba kell mennem, már előre rettegek, hányok, görcsöl a gyomrom minden bajom van.

én sulis vok, de nem tudok megfelelni, mert ha szóbeli van inkább hagyom, na és persze jön sok egyes, most is év végén avgy 3 tantárgyból bukok majd, egyszerűen nem értenek meg, tudom hogy nem ez a megoldás de én menekülök előle

gyógyszert régen szedtem de rájöttem h semmi értelme nem leszek tőle jobban, és rá is szoktam

ha meg itthon vagyok egyedül, akkor meg azon agyalok h vajon miért én, mi bennem a hiba, stb..

éjszakánként is rágódás, aggodalom, sírás

tiszta körforgás az egész, ebből kimászni nagyon nehéz