Mit tegyek, ha beleszerettem a pszichológusomba? Elmondani nem fogom neki.

Pedig el kellene, mert ez a terápia sikertelenségéhez is vezethet.

Nyilván a betegével nem lehetne viszonya, de bizonyára tudja mi a teendő ebben az esetben, hisz ez a munkája.

Ez egy teljesen természetes dolog, pozitív indulatáttétel a neve. A pszichológusod valószínűleg tisztában van ezzel a jelenséggel, és helyén tudja kezelni, szóval nyugodtan átbeszélheted vele.

A váltás rossz ötlet lenne, egyrészt mert ezzel a pszichológussal már eljutottál valahová (az indulatáttétel is ezt jelzi), másrészt a következőnél is fennáll ennek a veszélye.

Ahogy a 3. válaszadó írta. Terápiában természetes jelenség, ha a kliens úgy érzi, hogy beleszeretett a terapeutájába. Ez valójában nem szerelem, hanem a kötődés és a hála vegyes érzése, csak a kliens (még) nem tudja differenciálni az érzéseit, minden mély kötődést szerelemként él meg.

A kötődés pedig feltétele a terápia sikerének, ezért nem szabad abbahagyni, amikor a kötődés kialakul!

Beszélni kell róla a terapeutával, mert neki pont az a dolga, hogy ezt az érzést segítsen a megfelelő, a terápia szempontjából hatékony mederbe terelni! Erre a pszichológusok fel vannak készülve, a munkájuk része. (Kb. minden 2-3. kliensükkel ugyanez történik, van benne gyakorlatuk).

Nekem volt régen egy férfi terapeutám, aki konkrétan meg is mondta, hogy teljesen természetes lenne, ha úgy érezném, hogy szerelmes vagyok belé. (Nem éreztem így, apaképet láttam benne.) Később női terapeutám lett, nála ez nem merült fel, de mély kötődést azt éreztem, sőt, a mai napig érzek iránta. Ettől tudtunk jól együttműködni a terápiában!