Utálom magamat. Utálom az életemet. Nem akarok élni, de meghalni se. Mit csináljak?

Kicsi korom óta nagyon zárkózott vagyok, az önbizalmam 0.

Régen nagyon sokat bántottak, főleg alsóban 3. 4. osztály környékén. Folyton azzal csúfoltak, hogy buktam (egyébként nem buktam, csak szalajtottam egy évet).

Lenéztek az osztálytársaim (köztük van kivétel) , szüleim, az egész családom . Ez ma sem változott.

Pár hónaposan ugye "juj de kis aranyos" voltam nekik, most meg egy kalap sz*r. Elvileg azért, mert nem olyan lettem amilyennek szerettek volna. Ha akármibe belekezdek egyből elkezdik hogy úgyis abbahagyom két nap után, meg ilyen meg olyan hülye vagyok. A nővérem folyton vert, a szüleimnek sehogy sem voltam jó.

6 éves voltam amikor a szüleim elváltak. Anyukámmal, a barátjával és a nővéremmel éltünk négyen. Tesómnak külön szobája volt, én meg anyumékkal voltam egy szobában (külön ágyon). Na... és ekkor tudtam meg, hogy a méhecske meg a virág, hogy ugye.... de basszus miért előttem kellet? Ugye erről szóltam tesómnak, hogy mi van és ő elmondta, hogy s mint mennek a dolgok ilyen téren. Erről beszéltem anyummal, hogy figyeljél már én szeretnék nyugodtan aludni, de van egy kis bökkenő.

Na ezután jöttek sorra a veszekedések, ingázások a két szülő között. Anyum barátja meg is vert nem egyszer.

Egyik este átdobott a szoba másik végébe, én meg szinte azt se tudtam mi van, de nagyon féltem.Anyukám természetesen az ő pártján állt.

Később anyum és a barátja összevesztek és elköltöztünk tőle. Hárman éltünk, de nővérem elköltözött, a változatosság kedvéért itthoni balhé miatt.

Na áttérek az iskolára. Ugye említettem, hogy nagyon zárkózott voltam. Emiatt nem tudtam nagyon barátkozni. Van egy barátnőm akit 3 éves korunk óta ismerek, de nem igazán nevezném őt barátnak. Az alsós tanáraim utáltak (az angoltanárt kivéve, aki most az ofőm). Az osztályom szintén. Mindenki hibázhatott csak én nem, ez most is így van. Az alsóról többet nem is mondanék.

2015-ben lettünk ötödikesek, ugye új tanárok stb.

A felső kicsit jobb, mert a tanárok nagyon rendesek.

Azt hittem változni fog valami, de tévedtem. Ugyanúgy piszkáltak az osztályban, meg a nagyobbak is.

Hatodikra ugyanott tartottam, ahol kiskoromban.

Most még rosszabbak a dolgok. Vagdosom magam, nem tanulok, egész nap be vagyok zárkózva a szobámba. Gondolkodtam öngyilkosságon, de van kiért élnem. Talán ez az egyetlen jó dolog az életemben. Egy lánnyal nagyon jóba lettem az osztályból, elválaszthatatlan barátnők lettünk. Meg van még egy lány. Plusz a tanárok azok akikben meg tudok bízni. Nem szeretnék élni, de meghalni sem, mert ugye van kiért élnem. Mit csináljak?

A "már megint egy újabb tini hisztizik" válaszoktól kíméljetek.

Előre is köszi a válaszokat! 13/L