Hülyeséget csináltam és még ezen túl az életemet úgy eldobnám!? 25éves nő

Párommal összevesztünk de nem ment el itthon alszik.Én benyugtatoztam, és megvágtam magam de a vért hogy megláttam nem fejeztem be.Kavarognak a gondolatok.Elegem van, nem vagyok boldog sok sérelem ért már.Anyámat meg szinte gyűlölöm.Nincs senkim mamám meghalt ő megértett 1éve lett vège 1hosszú kapcsokatomnak ott bántottak is.Megbetegedtem ott lelkileg szó szerint az egészségem ment rá hogy vele voltam.Alkohol bajok voltak.A jelenlegi párom is alkalmankènt iszik nem bánt és szeret.De èn bennem olyan félelem van hogy mi lesz ha ő is kifordul magába.Csalódtam a páromba.Kész romhalmaz vagyok Félek a haláltól de igen sajnos megfordul a fejembe az hogy eldobom az èletem és nem kell tovább szenvednem.Egyre sűrűbben minden vitánk után így èrzem.Szeretem a vőlegènyem de jobb lenne ha külön lennénk,nem bízok benne,adott rá okot lebukott a 3hónapba hogy ő más nővel kedvelik egymást nekem meg beadta hogy csak hülyeségből csinálta,már tudom hogy akkor kevésvè fàjt volna ha nem bocsájtok neg nekiDe hát egy baleset miatt együtt maradtuk.Felemèszt az állandó idegeskedés hogy biztos befejézték e,? Ő az állitja igenDe nekem fontos a bizalom és itt nár akkor megtört.Egyszerűen nem látom a kiútat.Pszichiátriára kéne forduljak ezekkel a gondolatokkal de kőzbe meg szégyenlem.Nem értem mi bűnöm lehetett hogy így élek fiatal nő létemre.De kifogok ebből a szenvedésből jönni vafy így vagy úgy de nem bírom már ezt sokáig.Jobb hogy kiírtam magamból.Lehet hogy sok dolgot kevèsbé érthetően írtam.Elèg összetett a problémám.Nekem már ez megkönnyebbülés hogy leírhattam nektek itt a gyakorin.