Kamaszkorban mennyire normalis a hangulatingadozas?

Idonkent megfordul a fejemben, jon az elhatarozas, hogy megyek pszichologushoz majd elmarad.

Multkor pedig mar tettem lepest ennek erdekeben, mert mikor kerdeztek a csaladsegitoben, hogy nem akarok-e pszichologushoz jarni igennel valaszoltam. Azt mondtak majd felhivjak apat ezzel kapcsolatban.

Ez mar egy ket-harom hete lehetett, viszont azt nem ertem, hogy miert nem hivtak meg apat, mert idopontot is kellett volna adniuk, hogy mikor menjek legkozelebb. (2 hetente kell jarnom)

Nem gondolnam hogy depresszios lennek, mert egyebkent egesz jol turom a dolgokat. Neha elofordul hogy eszembe jutnak dolgok, sirok remegek, es vannak remalmaim is. (Altalaban anyammal). Viszont ilyenkor tenyleg melyponton vagyok.

Teny, hogy van, hogy nagyon szomoru vagyok, de egyebkent szokott jo kedvem is lenni, ezert nem gondolnam, hogy depresszioban szenvedek.

Annyira nem tartok tole, volt hogy rendszeresen jartam pszichologushoz. (Miutan anyammal megszakadt a kapcsolatom, es osszel egy rovid ideig)

Eddig meg csak anyam miatt voltam ott, a masik ketto problemaval meg nem. (Mondjuk mar sikerult ket embernek beszelnem arrol amit a nagypapam tett, igaz, jo par evnek kellett eltelnie)

Szoval nem felek, vagyis tartok tole, de nem attol hogy el kell hozza mennem, aminek igazabol nem tudom az okat.

Azt hiszem mostanaban nem eppen a legmegfelelobben vezettem le a stresszt. A karomon nehany, a combomon pedig eleg sok vagast ejtettem. Es mostanaban tobbszor is elofordult az, hogy ezt csinaltam. Vegul attertem a bokamra, mert ott nem latja senki.

Viszont azt hiszem hamarosan pszichologushoz fogok jarni...