Miért Fontos hogy egy pszichés "beteg" gyógyszert szedjen?
Vitákat kerüljük!!!! Fejtések ki a véleményeteket kérlek vita nélkül!
Sokat olvasom ezt a kategóriát és folyamatosan azt látom hogy a válaszolók 80%-a a komolyabbnál komolyabb gyógyszeres vagy még ennél is komolyabb kezelésekre utasítja a "beteg" kérdezőt. Semmi értelme a gyógyszereknek!!!!!! Én sem szedek gyógyszert még is életben vagyok és szerintem igen is képes vagyok teljes életet élni még így is hogy a problémáim igen komolyak.
Nekem mániás depresszióm van és ezt megfűszerezi a sok pánikroham is amit bizonyos helyzetek váltanak ki. Ha esetleg van az olvasóim közt olyan aki Szintén Pszichés "beteg" felhívnám a figyelmét arra hogy csak azok szednek gyógyszert akik nem akarnak jobb életet élni. Nincs értelme pénzt és időt ölni pszichológusba és gyógyszerekbe mert a gyógyszerek fordítva is hathatnak ahogy nálam is történt és még jobban tönkre tehetnek minket! Inkább vegyünk egy nagy levegőt és és tegyünk azért hogy jobban érezzük magunkat! 12 évesen lettem diagnosztizálva mániás depresszióval( Bipoláris zavarral) Azt mondták olyan súlyos hogy csak a pszichiátria menthet meg hogy életben maradjak rengeteg gyógyszerrel és kezeléssel. Nem engedtem ennek és megkérdem a pszichológust hogy ne adja ezt papír formába felejtse el ezt az egészet. Szerencsémre így is tett. 2 évvel később rendszeres borzasztó fejfájással mentem neurológushoz aki nyugtatókat írt fel hogy jobban tudjak aludni hátha attól jobban leszek de ellenkező képp hatottak a gyógyszerek így nem szedtem többet. Nem is mentem vissza a dokihoz. Azóta nem szedek semmit nem járok orvosokhoz sem mert felesleges. Én élni akarok! Csak azok nem tudnak letenni a gyógyszerekről, kezelésekről akik nem is akarnak és kiakarnak tűnnik és elvárják hogy mindenki csak rájuk figyeljen.... Ez nagy hiba. Persze nekem is jól esne néha egy kicsit több figyelem de az élet a mai világban nem így megy! Mindenki rohan folyton a munkába utána a gyerekekért majd haza és még főzni takarítani is kell. Nincs időnk arra hogy egymással foglalkozzunk! Ezt kell elsősorban felfogni és elfogadni hogy a mai világ nem arról szól hogy van mindenre időnk! Örüljünk a családdal és szeretteinkkel töltött pillanatoknak és ne várjuk el hogy több idejük legyen ránk mert nem lesz! Ezt kell elfogadnotok! Nem vagytok betegek ahogy én sem! Ez csak egy állapot amit mi magunk tudunk csak kezelni!
19 éves Lány vagyok. Köszönöm ha elolvastad és véleményezel!
válasza:19 évesen aztán kurvä sok tapasztalatod van az életről meg a hosszú távú együttélésről egy mentális betegséggel vagy éppen beteggel.
Ha valóban bipoláris vagy, és jön egy valódi depressziós vagy mániás fázis, és még fürdeni meg enni sem fogsz a levertségtől, esetleg a család maga vág be a zártra, mert a mániád közepette elviselhetetlen vagy, akkor majd újraértékeled a helyzetet. Utóbbi nincs is olyan messze, végigolvasva ezt a zagyva szófosást...
válasza:Ki mondta, hogy fontos?
Egyelőre a gyógyszerésztudomány jelenlegi állása szerint nincsenek igazán hatékony gyógyszerek mentális zavarokra. A legtöbb pszichológus hevesen ellenzi, hogy gyógyszeres kezelésbe kezdjen a beteg, ha létezik más gyógymód is. És nem véletlenül.
A mentális bajokra szedett gyógyszerek ugyanis elképesztően durva mellékhatásokkal bírnak!
És emellett sokszor nem is hatnak.
Én is megjártam a pszichiátria poklát, saját bőrömön tapasztaltam, hogy mennyire durva szereket alkalmaznak ott. Bipoláris zavarral, meg egy családi tragédia utáni generalizált szorongással kerestem fel őket. Kaptam olyan szert, amitől a búskomorság szobra lettem, és emellett majdnem 100 kilósra híztam. Igaz, egy KICSIVEL tényleg jobban lettem, de cserébe a szociális életem leépült, a túlsúly meg már pre-diabétesszel fenyegetett. Abbahagytam a kezelést, és láss csodát, utána sokkal jobban lettem.
Aztán kb 4-5 évre rá, egy újabb mélypontra jutottam, amikor én hülye szintén úgy döntöttem, hogy igénybe veszem a szolgáltatásaikat. De mondtam, hogy lehetőleg azt a szert még egyszer ne akarják felírni.
Nem is írták, kaptam helyette egy olyat, amitől aludni nem tudtam. Pontosabban: napi 2-3 óra felszínes alvás azért volt, meg mellette nagyon hatékony doppingszer volt (olyan távokat futottam olyan gyorsan, mint azóta se soha életemben.) Mellette mondjuk a Jancsika abszolút nem állt fel, kizárva a nemi élet lehetőségét is, és mellette durva apátiába taszított a szer. De legalább nem szorongtam... mondták ők. Meg jöttek azzal, hogy majd 1-2 hónap, és jobb lesz. Nem lett jobb. A szer gyakorlatilag drasztikus mértékű személyiségtorzulást, a folyamatos alváshiány, és a teljes érdektelenség pedig veszélyes kimerültséget okozott. Végül abbahagytam. Kaptam más szereket. Volt, amelyik a rövidtávú emlékezetemet nyírta ki (szerencsére csak ideiglenesen), volt, amelyik aszexuálissá tett, volt, amelyiktől napi 20 órát aludtam, volt, amelyiktől képtelen lettem az indulataimat fékezni... míg a végén megelégeltem a kísérletezgetést.
Abbahagytam, és Valeriana, meg rendszeres sport segítségével magamtól kilábaltam belőle.
Na, ez az én történetem.
Maximálisan tudománypárti vagyok, nem vagyok orvosellenes, nem vagyok ezoterikus hívő, de ha egy mód van rá, célszerűbb azt a megoldást választani, ami nem tesz tönkre...
válasza:Ahogy olvasom neked sem artana a gyogyszer...
Nekem van a csaladban bipolaris, hidd el, kivulrol teljesen maskepp nez ki a dolog, mint ahogy te azt megeled. Bar ha 12 eves korod ota nem voltal pszichologusnal akkor azert eleg furcsa ez a diagnozis. Plane az hogy a doki csak ugy "elfelejtette" a dolgot, mert egy kislany azt mondta neki.
Santit a sztorid, de nagyon.
válasza:"magamtól kilábaltam belőle. "
Akkor valojaban nem is voltal psziches beteg. Abbol ugyanugy nem labalsz ki magadtol, mint egy vakbelgyulladasbol.
válasza:Négyes: gyerekkorban gyakorlatilag nem állítható fel a bipoláris zavar diagnózis, vagy aki felállította, az dilettáns. A gyanúja merülhet fel, de a bipoláris rendszerint hosszmetszeti diagnózis.
A többség azért fut bipoláris diagnózis alatt, mert keverik a borderline-nal, ami kamaszkor után jóval gyakoribb, hasonló is bizonyos szempontokból, és a gyógyszerekkel valóban nem kezelhető, hanem pszichoterápia kell(ene) rá. Valódi bipoláris gyógyszer nélkül úgy süllyed depresszióba és épp megy mániába, hogy a környezete könyörög a segítségért... A többség sajnos a trehány pszichiáterek és az internetes öndiagnosztika "bipolárisai".
válasza:Teljesen egyetértek kérdezővel. Én jelenleg egy marha jó pszichológust keresek egy közeli ismerősömnek (elég komplikált eset), és azt már most előre tudom, hogy amelyik gyógyszert merészel ajánlani neki, akárcsak megpendíti ezt az egészet, az nálunk repülni fog! Dugja fel az olyan ember a diplomáját amit elvileg ezért kapott, aki begyógyszerezi a pácienseit, és ezt nevezi ő gyógyulásnak!
Ez nem gyógyulás, ez gyógyszertömés, és eltompítja az okokat. De nem oldotta meg! Tehát az ilyen nem pszichiáter.
Egyetértek abban is, hogy egyik ilyen betegséget sem lehet gyógyszeresen kezelni, mert a lélekben kell nagyon alaposan rendet tenni, és elvileg erre lenne a pszichológus, pszichiáter is, hogy ezt a folyamatot segítse.
válasza:Utána pszichiátert írtam. Az bezzeg nem tűnt fel..
Tökéletesen tudom mi kettő között a különbség, ne ebbe köss már bele!!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!