Sikerült letennem a gyógyszereket, de most pár tiszta hónap után úgy érzem ismét kell, mit tegyek?
Szoc. fóbiás vagyok, néha erősebben előjön, néha szinte megszűnik, helyzet és emberfüggő. Mostanában egyre többször szenvedek, görcsölök a semmin, néha már gondolkodni se tudok, a szívverésem az egekbe szökik és leblokkolok teljesen teljesen apró dolgoktól. Szeretnék megszabadulni végleg ettől az átoktól. :'( Tudom, hogy pszichológus segíthet, de most elég meghatározó és stresszes időszak következik úgy érzem sürgősen meg kell szüntetnem, és erre nincs más megoldás mint ismét a gyógyszerekhez nyúlni. Nem akarok túlzásokba esni, régen elég erős függő voltam, már nem csak azt a mennyiséget vettem be ami lenyugtatott, sokszor direkt kábítottam magam.
Emlékszem egyszer amikor elég nagy adagot vettem be és ültem a buszon tökéletesen nyugodtan és sétáltam az utcán felszabadultam, azon gondolkodtam, hogy b*ssza meg... ti mindig így érzitek magatokat. Nekem miért kell szenvednem?
A végére annyira túlzásokba estem hogy le kellett állnom, szívritmuszavaraim voltak. Hirtelen tettem le. Az elvonási tünetek csak pár napig tartottak, de nem volt kellemes. És most már tiszta vagyok, de nem... nem vagyok rendben.
Szenvedés emberek közé menni, állandóan csak agyalok és agyalok. Néha már ráparancsolok magamra, hogy kuss, ne gondolkodj mert mindent csak elbaszol. Csak csináld a dolgokat, élj mint egy robot és ne foglalkozz semmivel. SEMMIVEL. Főleg azzal ne, hogy ki mit gondol rólad. De nem megy... Folyamatosan az emberek szemével figyelem magamat. Le akarom szarni... De nem megy.
A gyógyszerrel együtt a cigit és az alkoholt is megvontam magamtól, tehát így vagyok, így élek... csak egyszerű normál tudatállapotban ilyen vagyok...
Persze ha egyedül vagyok a szorongás megszűnik. Miért kötelezem magam a szenvedésre? Csak mert így etikus, csak mert így egészséges? Szenvedni és stresszelni mennyire egészséges? És mennyire éri meg? Mert akkor már inkább meghalok.
Nem tudom mit tegyek.
válasza: válasza:"ültem a buszon tökéletesen nyugodtan és sétáltam az utcán felszabadultam, azon gondolkodtam, hogy b*ssza meg... ti mindig így érzitek magatokat. Nekem miért kell szenvednem?"
Ohát persze, MINDENKI remekül érzi magát, mindenki szupernyugodt és boldog, egyedül neked vannak problémáid. Az anyuka, akinek lerobbant a kocsija, és a három gyerekét a büdös buszon kell iskolába vinnie, biztos remekül érzi magát. Vagy a buszsofőr, aki reggel 4-től este 11-ig van műszakban ugyanazon az útvonalon. Esetleg a hajléktalan, akit kitett a lakásból a felesége, és -10 fokban kénytelen a járdán ülve aprót kéregetni. Vagy a kisfiú, aki nevelőszülőknél él, és az egyetlen vágya egy Kinder tojás, de nincs rá pénze.
Nekik biztos mind baromi jó, ráadásul semmi egyéb dolguk nincs, mint TÉGED bámulni az utcán, és komplex gondolatokat megfogalmazni rólad.
Tökéletesen átérzem a problémádat, de így nem lehet élni. Se örök rettegésben meg utálatoskodásban, sem pedig bedrogozva. Igen, lehet, hogy az utcán 100 emberből 1 tényleg megbámult, sőt, ketten talán még a lógó cipőfűződet is kinevetik. És? ÉÉÉÉÉÉÉÉÉS? Miért kell ebbe belehalni? Miért kell a többi ember puszta létezésétől szenvedned?
Szerezz inkább pozitív tapasztalatokat. Ha valaki elesik, te légy az első, aki odaszalad segíteni. Ha valakinek nincs aprója a kasszánál, pótold ki azt az 5 forintot. Ha valaki véletlenül meglök, kérj te először bocsánatot. Ha meglátsz egy utcazenészt, szórd oda neki az aprópénzed. Ha ismerőssel találkozol, köszönj mosolyogva.
Az emberek többsége nem rossz. Hidd el, ha te kedves vagy velük, ők is kedvesek lesznek. Ez nagyon sablon duma, de egy "köszönöm", egy hálás mosoly, egy szép szó után sokkal jobb kedved lesz és sokkal kevésbé fogsz tartani az emberektől.
Ugyan mi rosszat tudnának gondolni rólad? "Hő, ki ez a fiatalember itten, hogy néz mán ki, micsinálitt?" Vagy hogy képzeled a fejedben? :D
Nagyon szuper, hogy a gyógyszerekkel együtt az alkoholt és a cigarettát is letetted, ehhez gratulálok. De ha most újra elkezded szedni a nyugtatókat, akkor feladtad, véged, gyenge vagy, gyáva vagy, drogos vagy. Életed végéig függő akarsz lenni? Az nem boldogság. Az csak egy tudatmódosult, ködös, lebutított állapot. Zombi lét. Értelmetlen.
Inkább keress egy jó pszichológust, sokkal hatásosabb lesz, mint a gyógyszer.
Azt még hozzá tenném, hogy amikor nincs időm gondolkodni, sok minden történik velem és sok emberrel beszélgetek nap mint nap és szinte állandóan emberek között vagyok, akkor enyhül a szorongásom. Nem azt mondom hogy ilyenkor extrovertálttá változom, de viszonylag normális leszek nem szorongok, mert el vagyok a dolgaimmal. De ugyanúgy nem igazán találom meg a hangot sok mindenkivel, csak megjátszom hogy ne tűnjek bunkónak, ez ellen nem tudok mit tenni pedig próbáltam.
És nem vagyok bunkó aki utálja a világot és az embereket. Ha rám köszön egy ismerős mosolyogva visszaköszönök, ha olyanom van adok pénzt az utcazenésznek stb. másban nyilvánul ez meg nálam.
A másik hogy valószínűleg gyerekkorba gyökerezhet vissza ez az egész... mert megfigyeltem hogy minél jobb a szüleimmel a kapcsolatom és minél többet beszélek velük annál bénább a szociális életem, és fordítva; minél inkább megtalálom a helyem a nagyvilágban a szüleimmel annál inkább nem jövök ki.
válasza:Sajnos a mentális problémák miután diagnosztizálták és a megfelelő gyógyszert felírták és megszokta a szervezeted csak úgy abbahagyni szinte biztos a visszaesés.
A pszichiáter által előírt mennyiséget kell csak szedni és nem a hangulatod függvényében.
Szenvedni értelmetlen és fölösleges.
válasza:Inkább robbana le a kocsim. De komolyan!!!
Aki nem beteg mentálisan inkább ne kommenteljen hülyeségeket!!! Inkább mennék minden reggel -10 fokban dolgozni...minthogy itthon szenvedjek!
Megertem a kérdezőt és a problémáját!
Nekem születésem óta vannak ilyen gondjaim. Néha szedek frontint de nem segít annyira.
Pszichiáternek gőze sincs mi bajom van. Csak annyit érzek hogy szenved az agyam és a testem. Rosszabb mintha eltörne vmim.
Többször próbálkoztam melóval. Nem bírtam. Olyan bajaim voltak közben hogy inkább haza jöttem. És a munkatársaimat is zavarta.
Sokszor napokig nem alszom. Nem tudják miért. Totál kimerült vagyok. Amint kezdek jobban lenni megint lerobbanok. Gyógynövény yoga relax stb... semmmit nem értek. Néha bebogyózok és tök jól vagyok. De csak pár óra erejéig. Viszont az álmosság tompultság koncentrációs zavar stb amit a bogyók okoznak.... na azzal se frankó. Most már lesza.rom hogy nincs munkahelyem. Mert így senki nem alkalmazna. Épeszű ember biztos nem. Valahogy próbálom túlélni a napjaimat.
Kérdező! Ha jól esik vedd be, de ne rendszeresen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!