Gyenge idegrendszer, depresszióra való hajlam öröklődhet? Félek, hogy olyan leszek (vagyok), mint az anyám volt.

Sajnos mostanában többször észrevettem magamon, hogy kezdek rá hasonlítani, és ez nem jó.

Ő nem volt jó ember, csak az volt jó, amit ő csinált, mondott, gondolt.

Ezt korábban többször is megmondtam neki.

Ma már semmi kapcsolatunk nincs, kb. 3 éve. Előtte se volt soha igazán bensőséges anya-lánya kapcsolatunk, inkább csak felnőttem mellette, de nevelésnek azt nem nagyon lehet nevezni.

Szóval 30 körül már én is ilyen hárpia lettem, aki mindenben talált vmi hibát, mindenre volt egy jobb megoldása, véleménye... még ha tapasztalatom nem is volt a dologban.

Végül a párom elhagyott, elég hosszú idő után.

És most jutott eszembe, hogy pár hónapja a fejemhez vágta, hogy "olyan vagy, mint anyád"!

Ezt nagyon nem akarom, de sajnos ezt láttam 20 éven át, ez volt a minta.

Szóval a kérdésre visszatérve, emlékeim szerint mindig is volt nála Xanax, gyerekként nem is értettem, de őszintén szólva nem is foglalkoztatott a dolog.

Családban éltünk, apa-anya-2 gyerek, volt munkahely, volt házunk, látszólag normális család voltunk, szóval visszagondolva sem tudom, miért kellett neki anno nyugtató.

De olyasmi is rémlik, hogy többször volt idegszanatóriumban, míg én kisebb voltam.

33 évesen tudtam meg nemrég, hogy apám már kiskoromban el akart válni anyámtól, csak miattunk, gyerekek miatt maradt. Mi ebből semmit nem éreztünk, szóval valószínű ezért szedhette a gyógyszert. De az biztos, hogy nagyon hülye természete volt, gyengék voltak az idegei, és később a válás után rengeteget fogyott, depressziós lett. Ránk vetítette ki, mindig kritizált, semmi nem felelt meg neki, míg végül teljesen megromlott és megszakadt a kapcsolatunk.

Most, 33 évesen én is ott tartok, hogy magamra maradtam, pszichiáterhez és pszichológushoz járok, nincs senkim, nincs semmim.

Épp mint ő...csak nekem még gyerekeim sincsenek, és az esélyt is elbuktam, hogy legyen egy normális családom.

Ez már így marad, mindig is hajlamos leszek rá, örököltem ezt a hajlamot, a sérülékeny idegrendszert?

Nem akarok gyógyszerfüggő lenni, most szedek, de nemrég kezdtem. Később le akarom tenni.

Van esélyem arra, hogy teljesen normális, kiegyensúlyozott ember legyek, vagy aki hajlamos erre, az bármikor visszaeshet, ha éri egy trauma?