Kisgyermek koromtól szorongok. Valaki volt már így vagy ért hozzá?

Nem azt kérem, hogy gyógyítsatok meg!!! Csak aki volt így és megmaradt felnőtt korára is.Az van, ahogy visszaemlékszem.Mindig féltem az ovodába menni év elején majd ez lassan elmúlt, utána iskolába ez már kicsit nehezebb volt, de úgy emlékszem a 2. Osztály első napján majdnem sírtam is. Ilyen kis visszahúzódó gyerek voltam, nem sokat beszéltem főleg nem magamtól. Aztán emlékszem arra is mikor nagymamámnál nyaraltunk ott meg bepisiltem mindig. Itthon is, de itthon nagyon ritkán, persze álmomba(azt olvastam valahol, hogy ez is szorongás) aztán így teltek el az iskolás éveim. Ha megszoktam egy környezetet akkor jó, volt de abból is csak azokkal beszélgettem akik oda jöttek hozzám én magamtól nem mentem senkihez. Első barátnőm 17 éves koromban volt, de az is úgy hogy egy sulidisco volt és előtte elég szépen iszogattunk. Aztán kiderült hogy ő egy másik suliba jár, de haverom osztály társa, ő hozott össze minket! Először nem is mertem beszélgetni vele max ha megittam vagy 2 sört és csak utána, de ez sem tartott sokáig 2 év volt. Közben volt egy öngyilkossági kisérletem. Utána pszichiátria-gyógyszerek. Csak hogy én nem mentem vissza mivel én azt hittem, hogy nem vagyok beteg.Lenne mit bőven írnom még, de a leírtak alapján én szorongtam teljesen kisgyermek korom óta? Tudom,elmegyek orvoshoz és elmondja, hogy mi a bajom! Fogok is Márciusban! Volt már valaki így? Vagy tud valaki erről valami értelmeset mondani? 26 F