Nehéz gyerekkorom volt, mennyire lehet kihatással az életemre?

Még nem vagy semmivel se lemaradva, sokaknak nem volt kapcsolata tizenhét évesen. Ha szakember segítségét kéred, és kibeszéled magadból, szerintem minden rendben lesz. :)

Ebben a történetben nem az a legrosszabb ami történt, hanem az hogy nem lehet beszélni róla, hogy ez egy titok. Sajnos sok esetben ha a kislány elmondja mi történt a szülők/rokonok annyira megzavarodnak, és annyira kínosnak érzik a szituációt, hogy sok esetben nem hisznek az áldozatnak. Vagy csak úgy tesznek mintha nem hinnének neki, még meg is szidhatják, hogy miért hazudik, mert így egyszerűbb mindenkinek. Persze van amikor az elkövető megkapja méltó elmarasztalását, de a mai társadalom sajnos nem igazán megértő az ilyen áldozatokkal. Engem bántalmaztak a szüleim gyerekkoromban. A nagyszülők nem hittek nekem mikor elmondtam. Nagyon egyedül voltam az egész problémával. És igen rányomta a bélyegét az életemre. De ez csak rajtad múlik.Én nem ismertem ezt fel kellő időben, és csak sodródtam. Te szerencsére elég fiatal vagy és hamar felismerted a problémát. Ne hagyd, hogy ez a rossz élmény hasson rád. Ha dühös vagy, nyugodtan mond meg a nagypapának amit érzel és küld el a fenébe azért amit tett. Ebben a helyzetben te vagy a fontos, tök mindegy ő mit gondol és mások mit gondolnak, mert téged ért nagyon nagyon jogtalan sérelem, és nem fer, hogy benned maradjon egy életen át a feszültség. Ha nem érzel dühöt meg jogodban áll hogy nagypapát nagy ívben kerüld el, és gondolj arra, hogy ő egy sérült és beteg ember, te pedig egy egészséges fiatal lány vagy. Neki kell önmagával együtt élnie egy életen át, te hátat fordíthatsz neki, és előtted az egész boldog élet. Hogy 17 évesen még nem volt barátod az semmit nem jelent, ne ijedj meg tőle.Ez nem verseny. Hidd el pár éven belül meg fogsz ismerni olyat aki kedves lesz a szívednek és megszűnnek a félelmeid. :) De fontos, hogy olyat válassz aki valóban szeret és megbecsül téged, ne csak azért ugorj bele valamibe mert még nem volt.Fel a fejjel. Nagypapa élete van romokban, a tiéd nem lesz ha nem hagyod!Ha segítséget kérsz pszichológustól az is nagyon jó és felelősségteljes ötlet! :)