Szokták a pszichológusok húzni az időt?

Ez nem igazán így működik. A terápiának akkor van igazán vége, amikor a páciens már egyértelműen úgy érzi, hogy tud boldogulni egyedül is. Neki kell kimondania, nem a pszichológusnak.

Egy jól működő terápiában azonban kialakul a kötődés, ezért a páciens sem válik meg egykönnyen a terapeutától, ahhoz nagyon biztosnak kell lenni magában. Az elválás is egy folyamat a terápiában: nem akkor kell abbahagyni, amikor már jól van valaki (az még édeskevés), hanem az elért eredményeket rögzíteni, stabilizálni kell, majd amikor már kellő biztonsággal működik a hétköznapokban az új személyiségstruktúra, akkor a páciens magától kezdi el érezni az elválás szükségességét. Olyan van, hogy ez az érzés csalóka, és a pszichológus (finoman) jelzi, hogy ő még nem érzi késznek az illetőt a leválásra, de erőltetni semmit nem lehet... ha a páciens menni akar, akkor menni fog. Ha jó a kapcsolat, akkor hallgat a terapeutára és végigcsinálja a rögzítő/lezáró szakaszt vele, ha azonban menni akar, akkor eleve hiányzik a bizalom a kötődés és így a terápia amúgy sem túl hatékony - akkor jobb is, ha megy. Olyan esetekről is tudok, amikor valaki kilépett a terápiából és később visszatért.

A logopédus és fogszabályzós orvos teljesen más ügy, ott a hatékonyságnak nem feltétele a kötődés, a személyes kapcsolat a szakemberrel, a pszichológusnál viszont ezen áll, vagy bukik minden.