A pszichológusok hozzá szoktak érni a "beteghez"? Tudom, hogy tilos, de a gyakorlatban hogy működik? Egy lentebbi kérdésről jutott eszembe.

Nem szoktak.

Csak beszélgetés van

Megtiltva nincs ugyan (csak régen volt), de nagyon meg szokták gondolni, mikor teszik meg. Általában érzelmileg fontos helyzetekben szokták megtenni, amikor a paciens élettörténetéből, jelen helyzetből, a paciens érzelmeiből és a terapeuta paciens felé irányuló érzelmeiből úgy áll össze egy, nos, empatikus kép, hogy a paciensnek jól esne, és a terápia haladása szempontjából előremutató volna az érintés. Az "és" itt nagyon fontos.

Illetve olyankor, amikor az érintés elutasítása aláásná a kapcsolatot. Pl. ülés elején vagy végén kézfogás, vagy ha pl. egy idősebb paciens elesik a folyosón, és rém ostobán nézne ki, ha a terapeuta nem nyújtana segítő kezet.

Gyakorlatban még előfordulhat olyan esetben, amikor a terapeuta belekeveredik az ún. viszont-áttételbe, és ezt elfelejti / nem veszi figyelembe: ez tágabb értelemben a terapeuta érzelme a paciens felé. Ezt mindig elemeznie illik a terapeutának magában, mert nem mindegy, milyen érzelem vezérli az érintést, és az honnan jön.