Mit tegyek, ha úgy érzem, kezdem elveszíteni a józan eszemet?

Elég furcsa dolgokat tapasztalok mostanában, pl. a múltkor toltam a kis kocsit a Tescoban, és a szemem sarkából láttam, hogy denevérek röpködnek össze-vissza, de mikor odanéztem, nem volt ott semmi. Vagy, amikor kitisztítottam a fülem, egy picit mélyebbre toltam a pálcikát, mint kellett volna, mikor kihúztam, egy fél pillanatra láttam, hogy a pálcika tiszta vér, és a fülemből is spriccel ki a vér, aztán pislogtam kettőt, és megállapítottam, hogy rendben vagyok. A múltkor álltam a metrómegállóban, a legszélén, már lehetett hallani, ahogy jön a metró, és én elképzeltem, hogy beugrok alá. Láttam a saját testemet, ahogy zuhan be a metró alá, megcsapja az áram, rázkódik, átmegy rajta a metró, véres minden; még a megrettenést is láttam a vezető arcán. Megállapítottam, hogy sosem lennék képes ilyet tenni egy másik emberrel, mert egy életre beleégne.

Aztán éjjel kimentem a panel tetejére cigizni (ki szoktam járni oda, ha gondolkodni akarok, csillagokat nézni, ilyesmi), kiültem a tető szélére, néztem a várost, és hirtelen átvillant az agyamon, hogy csak egyet kellene löknöm magamon, és meghalnék. Nagyon megijedtem, elszédültem, fel se mertem állni, gyakorlatilag pókjárásban jöttem el a tető szélétől. Utána ezzel álmodtam, csak álmomban a Rám-szakadékban kirándultam egy barátnőmmel, és az orra előtt vetettem magam a mélybe.

De elég gyakran történik az elmúlt két hétben, hogy "látom magam", ahogy öngyilkosságot követek el. Vacsorát főzök otthon, zöldségeket aprítok a nagykéssel, és a következő pillanatban "látom", ahogy magamba döföm a kést, majd kihúzom, és véres... De legtöbbször magas helyeken, vagy forgalmas utak, metrók közelében érzem azt, hogy ki szeretnék ugrani.

Azt, amikor 1-2 másodpercre olyat látok, ami nincs is ott (a legtöbbször vért), azt tudom, hogy az okozza, hogy az elmúlt három hétben alig aludtam. Máskor is volt már ilyen, majd ha vége ennek az időszaknak, kipihenem magam, és elmúlik. Engem főleg a "halálvágy" riaszt meg (igazából nem vágyom a halálra, mikor elképzelem, hogy megteszem, akkor mindig nagyon megijedek), és nem tudom, mit kellene tennem, mert nagyon szeretek élni, nem akarok meghalni, és mégis félek attól, hogy megteszem. Igyekszem úgy jönni-menni munkába, egyetemre, hogy valakivel találkozok, akkor vele beszélgetek, és tudom, hogy biztosan nem teszem meg. De egyedül élek, és nem költöztethetek magam mellé senkit, hogy figyeljen oda 0-24-ben, nehogy kinyírjam magam véletlenül, mert egyébként nem akarom...

Szóval nagyon félek, hogy el fogom veszíteni az ítélőképességem, és az irányítást magam fölött, és nem tudom, mit kellene tennem. Ötleteket, tanácsokat szeretnék kérni, és bocsi, hogy hosszú lett.

22/L