Szetintetek kezdek megőrülni, vagy mi lehet velem? (a többi lent)

Szóval, ez az egész még 6 éves koromban kezdődött. Akkor volt egy időszak.(kb.1-2 hónap) Akkor állandóan sírtam,féltem a haláltól, szorongtam, a szüleim pszchológushoz is elvittek. Minden rendbe jött ezután. Igen ám, csak ez folytatódott 10 évesen, azzal a különbséggel, hogy akkor beképzeltem magamnak minden fajta betegséget, szintén attól félve, hogy meghalok, közben kialakultak kényszercselekvések is. Újra pszichológus stb.

Azóta eltelt 5 év, kívülről olyan vagyok mintha minden rendben lenne,az iskolában is nagyon jól teljesítek, nem úgy viselkedem mint egy őrült. Igen ám, csak, hogy belűl állandóan bebeszélek magamnak mindent. Szó szerint mindent! Pl.mi van ha ahol élek az nem is a valóság, mi van ha a saját nememhez vonzódom(pedig erről tudom, hogy képtelenség!),félek, hogy agresszív leszek azokkal szemben akiket szeretek, és azt, hogy mi van ha őrült vagyok, de tudnám még ezt a listát holnap reggelig is folytatni.

A tegnapi nap folyamán annyira elkezdtem szorongani, meg stresszelni az iskolában egy dolgozaton, hogy rosszul lettem(hányinger, hasi fájdalmak),hogy haza küldött azbosztályfőnököm.

Otthom ezután végig hánytam, ment a hasam.

Délután leültem anyukámmal megbeszélni a dolgokat, elmondtam neki mindent. Utána jobb volt egy kicsit, leültem könyvet olvasni, utána elaludtam egy fél órára, mert nagyon fáradt voltam(előtte való éjszaka aludtam 3 órát),mikor felkeltem kimentem a családomhoz, nem tudtam magamon uralkodni, egy olyan sírógörcsöt kaptam, mint évekkel ezelőtt, csak nagyon nehezen tudtam megnyugodni. Akkor sikerült, mikor átjött váratlanul a 2 unokanővérem, előttük nem akartam mutatni ezeket a dolgokat. Sokat nevettünk, mindem olyan volt, mint ahogy szokott lenni, mert most lehet, hogy voltak rossz gondolataim, de visszatartottam őket, és jól tudtam érezni magam, olyam voltam mint egy normális ember.

Mikor elmentek az unokatestvéreim újra visszakerültem ebbe a depresszió szerű állapotba. Éjszaka se tudtam aludni, csak néhány órát, pedig arra számítottam, hogy hamar aludni fogok,mert azért 3 óra alvás, az egyenló a nullával. Reggel nem mentem iskolába, mert megint hányingerem volt, meg hát nem is aludtam.

Most itt ülök a szobámban kétségbeesetten és várom, hogy jöjjön haza a munkából vagy anya, vagy apa.

Egyszerűen nem tudom mi lehet velem, nem akarok újra szakemberhez menni, és szorongáscsökkentőt szedni.

Szerintetek megőrültem? Vagy mi lehet a gond?

Tökéletes gyerekkorom volt, a családomnál jobb családra nem is vágyhatnék, a legjobb barátnőimet is imádom.

Tanácstalan vagyok.

Egy 15 éves lány.