Ezek a dolgok mind a gyerekkorra vezethetők vissza?

Még kicsi voltam amikor a szüleim elváltak. Anyám másik férfit talált, így velük éltem, de nem jöttem ki jól a párjával. Alkoholista volt, az évek alatt jónéhányszor elvert, heti szinten mentek a balhék ahol nagyon undorító dolgokat vágott a fejemhez, pedig még kislány voltam. Anyámnak a nevelése sem dícséretre méltó, igazságtalan volt velem szemben, minden apróságért kiabált, ahelyett, hogy elmagyarázta volna szépen, hogy mit szabad és mit nem. Hétvégente apámnál voltam, ő szintén azt a nevelési módszert alkalmazta, kiabált és kiabált... Mindig azzal jött, hogy anyád így meg anyád úgy, anyám szintén mondogatta, hogy apád így és úgy. (Ahelyett, hogy telefonon megbeszélték volna maguk között a dolgokat). Később apámnak is lett párja, vele sem jöttem ki jól, mindig csesztetett vmiért, ráadásul apám meg sem védett soha. 15 éves koromra teljesen kivoltam idegileg, depressziós lettem, szándékosan kárt tettem magamban stb... Anyámnak azt ajánlották, hogy vigyen el pszichológushoz. El is vitt, viszont az első elbeszélgetés után azt mondták heti 1x kell mennem, és olyan időpontot adtak ami iskolaidőre esett volna mindig. Adtak volna igazolást mindig, de anyám úgy állt hozzá, hogy a suliból nem hiányozhatok ennyit, szóval nem is mehettem többet. 18 éves koromban elköltöztem. Utána jobbra fordult az életem, mert senki nem tudott már bántani.

Viszont:

Úgy érzem nem tudok soha kiteljesedni, feszült és ideges vagyok sokszor. Utálok társaságban lenni,szinte semmi nem érdekel. Legtöbbször úgy vagyok vele, hogy inkább mindenki hagyjon békén, senki ne szóljon hozzám. Nem szeretek barátkozni sem. Utálom a vidám zenéket, inkább a szomorkásakat hallgatom. Most 23 éves vagyok, és azt látom, hogy a korombeliek tele vannak életerővel, buliznak, sokkal vidámabbak mint én, lazábbak stb... Én úgy érzem magam lelkileg mint egy kiégett 80 éves. Persze van legjobb barátnőm, párom is van, őket nagyon szeretem és szeretek velük lenni. Sportolni is szoktam, ajánlották stresszoldásnak, de semmi eredménye. Úgy érzem soha nem lehetek már felszabadult lelkileg.