Miért undorodom az emberektől?

Kb 2 hónap múlva leszek 17 éves, fiú vagyok.

Mostanában hatalmasodott rajtam el ez a dolog, amiről szól a kérdés. Eddig is jelen volt, de az utóbbi kb 1-2 évben már ténylegesen elkezdett zavarni.

Egyszerűen hányingert kapok az emberektől, az emberek dolgaitól. Szó szerint rosszul leszek, ha arra gondolok, hogy valaki fújja az orrát, wc-zik, fürdik, izzad, de gyakran már az is undorító, ha eszik valaki, sőt, van, hogy semmit nem csinál valaki, csak pl ül és hányingert kapok, ha arra gondolok, hogy mi zajlhat most a testében. Ez nem költői túlzás.. Például az imént édesapám vágta a haját, én pedig most a fürdőben ráleltem egy nagyobb darab hajmaradványára és majdnem behánytam.. Undorító a nyál, a csipa a fülzsír meg minden. Nyilván, senki sem szeret ezekre a dolgokra gondolni evés közben, de én már akaratlanul is, ha ránézek egy emberre, akkor ezek jutnak eszembe, ezek pedig elborzasztanak.

Már az is borzasztóan idegesít, ha valaki 'rámlélegzik', tehát, ha a kilélegzett levegője 'rám érkezik'.

A saját ilyen dolgaim nem zavarnak, csak másoké.

A legrosszabb, hogy valószínűleg ennek köszönhetően nem nagyon lesz barátnőm sem, mert hiába gyönyörű egy lány, ha véletlenül elképzelem ahogy a wc-n ül, onnantól kezdve nagyon elmegy a kedvem tőle. Ez nem azt jelenti, hogy nem érdekelnek a lányok! Izgalmi állapotban nem zavarnak ezek a dolgok (btw, szűz vagyok), és nagyon próbálom ignorálni élőben is, hogy ne ezekre fókuszáljak, ha meglátok egy szép lányt, de például húsosabb csajra rá sem tudok nézni 'úgy', mert első gondolom: kövér->izzadt->undorító.

Rohadtul idegesítő.

Mit tehetnék?