Mit tegyek a morbid gondolataim ellen? 17L
Szeretem a gore dolgokat (extrém esetek, fura betegségek, véres balesetek stb.), nagyon kíváncsi vagyok, talán jobban érdekelnek a kelleténél. Gyakran vannak morbid gondolataim, elképzelem hogyan kínoznék vagy ölnék meg embereket, ha csak meglátok egy kést, villát, vagy akármilyen eszközt beindulnak a fogaskerekek az agyamban és ennyi, ilyenkor elkezdek énekelni magamban egy dalt vagy mondani egy verset, hogy eltereljem a gondolataimat a rossz dolgokról. Ismerősöm egyszer mesélte, hogy mikor nemrég volt egy baleset,és fél nappal a baleset után ott járt a helyszínen, és hogy nem tudja feldolgozni, hogy olyan helyen járt, ahol nemrég meghalt valaki. Én a helyében azt sajnáltam volna, hogy nem értem oda előbb. Mikor egy óra közben kibámulok az ablakon az utcára olyanok jutnak eszembe, hogy elcsaphatnának már valakit hogy történjen is valami (egyébként ez tavaly meg is történt, bár én lemaradtam róla, de én úgy fogtam fel, hogy végre történt valami). Pár hete rokonok látogattak meg minket és egy kis időre a kezembe adták a 7 hónapos rokonomat, nekem meg olyasmik jutottak eszembe, hogy milyen védtelen, itt helyben megfojthatnám például és még védekezni se tudna.
Ezenkívül szoktam önkívületi állapotban ordítozni és ilyenkor bárkinek nekimegyek. Félek saját magamtól, mert tudom mire lennék képes. Van empátiám, mégha nem is sok, és ebbe a minimális empátiába kapaszkodva szoktam egy ilyen dührohamból kijózanodni.
Akaratlanul sötét gondolatok furakodnak be a tudatomba, de én nem akarok bántani senkit. Már az öngyilkosságra is gondoltam , mert akkor már tényleg nem árthatnák senkinek.
Egyébként ezekről senki se tud, annyit tudnak, hogy szeretem a horrort és néha kissé ingerlékeny vagyok. Van egy fiú, akivel alakul közöttünk valami, sok barátom van és viszonylag jól tanulok. Olyan vagyok, mint egy normális ember másolata.
Szerintetek mi a bajom, miért gondolok rossz dolgokra?
Néha szoktam kis szösszeneteket írni, meg olvasni horrort/thrillert. Amikor ilyen dolgokat nézek/olvasok, egy időre "lenyugszom".
Soha nem ártanék az unokaöcsémnek! Csak eszembe jutott, hogy milyen törékeny és sebezhető, de egyébként szeretem.
Sportolok és gyakran járok el otthonról, de pl. suliban szoktam unatkozni.
Apám elhagyott még gyerekkoromban, anya sokat dolgozik ezért keveset látom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!