Van még valaki aki így van? Szerintetek mit tegyek keresek fel egy pszichológust vagy váltsak gyógyszert nem értem ha egyszer helyre rakott most miért nem tud?

Az életemben jelen van a depresszió és szorongás volt egy "összeomlásom" sem aludni nem tudtam napközben sem volt egy nyugodt percem fel alá járkáltam és csupa rossz gondolat forgott a fejemben a fizikai tüneteim miatt amik fizikai betegségre utaltak(de minden kivizsgálás megtörtént (ekg pajzsmirigy ultrahang, tüdőszűrés vérvétel stb. és nem találtak semmit) és nem tudtam megnyugodni majd végül sikerült megtalálnom egy jó ideggyógyászt aki felírta a Zoloftot és a Rivotrilt ettől jól voltam legalábbis én azt gondolom le tudtam államvizsgázni (előtte el kellett halasztanom) és fel tudtam rá készülni és tettem a teendőim. Korábban is előfordult már az életemben a depresszió illetve szorongás akkor is kaptam gyógyszert majd letettem. De ez alkalommal az említett összeomlás nagyon mély nyomot hagyott bennem és a félelem nagyon sokszor elural, hogy ez az állapot visszatér pedig tudom, hogy úgymond pont ezzel vonzom be ha ezen gondolkozom vagy ettől félek. Tisztában vagyok vele ha elfoglalom magam akkor könnyebb mármint ha nem ezen gondolkozom és kimozdulok a lakásból ami szintén nagy probléma sajnos nincs munkahelyem és egyke vagyok így nagyrészt egyedül vagyok itthon. Ha elmegyek barátokkal ami sajnos ritka mert messze vannak, akkor elterelődik a figyelmem van, hogy akkor is érzem a szorongást de aztán ahogy beszélgetünk túllépek rajta. Sokszor van, hogy nem tudok a jelennek élni hanem a múlton rágódom vagy a jövőtől félek hogy így nem fog senki szeretni ha édesanyámék eltávoznak akkor nem lesz aki támogat vagy a társam lesz. Regisztráltak a munkaügyön és keresek is állást várom is, hogy kapjak állást de félek is tőle, hogy mi lesz ha majd nem tudom megfelelően végezni a betegségemből fakadóan de jó lenne mert tartoznék valahová és mégsem itthon ülnék.Egy rossz hírt is kaptam meghalt a nagymamám mindeközben ez nagyon hirtelen történt. Rossz ez a kettősség mert egy értelmes és okos lánynak tartom magam és fiatal vagyok és élhetném az életem de csak irigykedve nézek másokat pedig tudom hogy minden lehetőségem meg van és logikailag ez meg is van képes vagyok elterelni a figyelmem a gondolataim de van hogy beszippant.Sokszor vagyok szomorú és sírok ez miatt, hogy nekem miért kellett ezt kapnom már a depressziót és miért nem sikerül belőle kilábalnom és miért kell ezzel szenvednem és a szüleim támogatnak és mindent megtesznek értem de nyilván ők is azt szeretnék látni, hogy boldog vagyok és elkezdem a saját életem és nem félelemben élek és szinte csak "vegetálok" tvzek gépezek igyekszem túlélni a napot és szétdobálom az önéletrajzaim de nem hívnak vissza vagy a köszönjük de nem kell című dolog van.Szeretném visszakapni azt aki voltam akár gyógyszerekkel vagy azok nélkül a lányt aki eljár szórakozni és nem szorong azon hogy jaj ki kell mozdulnom magyarul visszakapni a régi életem. Az ideggyógyász a lelki részében nem igazán segít ő nem beszélget velem persze lelkiismeretes megkérdezi hogy vagyok stb csak ő a fizikai szinten nem pedig a lelki szinten beszélget.