A pszichológus lenne a megoldás?

18 éves lány vagyok. Körülbelül 3 évig "éltem" egy olyan barátságban, ahol a másik fél - jobb szó híján - lelki terrorban tartott. Mindig én voltam a rossz, rám volt megsértődve, mindig a másik fél volt a legjobb, folyamatosan viccelődött rajtam, miután elballagott (egy iskolába jártunk) időre kellett fent lennem az interneten, hogy beszéljünk, és hívogatott a városba. A két véglet voltunk; ő egy tipikus lázadó, nagyszájú rossz tanuló, én pedig a csendes, könyvtárban ülő típus. A szüleim sem igazán kedvelték őt, így nem is engedtek vele sokat együtt lenni. Amikor megláttam az SMS-t, hogy azt kérdezi, ráérek-e bent lógni a városban, a gyomrom összeugrott, mert tudtam, hogy ezt is le fogom mondani, amiből pedig vitatkozás, lehordás lesz.

Ennek a kapcsolatnak másfél éve (nagy négyezren) véget vetettem, de azt hiszem, a hatását a mai napig érzem. Ha valahova hívnak a barátaim, bűntudatom lesz, rossz érzésem van, és valamiféle indokkal mindig lemondom, különösen, ha ottalvásról is szó van. Azt is érzem, hogy nem vagyok közéjük való, jobban elvannak ők nélkülem, és ez is szerepet játszik abban, hogy elutasítom a meghívást. Ha ezt elmondom valakinek, megkapom, hogy azért nem nyitok, mert nem is akarok, így lassan megtanultam, hogy az ilyen dolgokról senkinek sem szabad mesélni, mert úgysem értik.

Ez tényleg a múltnak köszönhető? Érdemes lenne felkeresnem egy pszichológust? A válaszokat előre is köszönöm. :)