Hogyan motiváljam magam?
Sziasztok. Elég összetett problémáim vannak, és valamelyest szakszerűen szeretném megközelíteni a problémákat. ezért is ezt a kategóriát választottam.
A főbb problémáim tőmondatokban: halogatás, lustaság, felelőtlenség, depresszióra való hajlam (gyakori depressziós periódusokkal).
Kicsit részletesebben. Minden feladatomat, dolgomat, kötelességemet képes vagyok a végletekig halogatni, sőt sok esetben a következményekkel látszólag nem törődve teljesen elhanyagolni, határidőtől függetlenül, ezzel komoly károkat is elszenvedek (elesés megrendelésektől, kis bajból nagy baj lesz, magamra haragítok embereket, stb). Ez a viselkedés az élet minden területén jelentősen rongálja az életterületeimet. Pénzügyi, egzisztenciális, üzleti, barátaimmal való kapcsolataimat, és párkapcsolatomat is. Egyszerűen ezek a dolgok totálisan megbízhatatlan, link alakká tesznek. A racionálisabb felem mindig tisztában van a következményekkel. Mindig tisztában vagyok azzal, ha épp tennem kell valamit, (bár néha olyan is előfordul, hogy teljesen el is felejtkezek dolgokról,de az sokkal ritkább). Ugye logikusan az egyre inkább körmömre égő doolgok, és az elmeradásukból fakadó következmények frusztrálnak, és a depressziós szakaszaim ezekből fakadóan jönnek elő. Megmagyarázhatatlan módon minél inkább fenyeget egy-egy következmény, vagy határidő, annál inkább képtelen vagyok bármi hasznosat csinálni, vagy akár mondhatnám úgy is, hogy megdermeszt a dolog. Általában ilyenkor olyan dolgokat csinálok, mint sorozatnézés, számítógépes játékok, vagy bármi, ami épp képes elterelni a feladatomról a dolgot, noha tisztában vagyok azzal, hogy a dolgaimat kéne végezzem, és akkor nem fenyegetésként élném meg a határidőket, de valahogy képtelen vagyok rávenni magam, hogy a fontos dolgokkal foglalkozzak. Ez a jelenség teljesen tönkre teszi az életemet, és nem tudom, hogyan tudnám motiválni magam, hogyan tudnék változtatni az életemen, a dolgokhoz való hozzáállásomon. Régebben sok önfejlesztő anyagot olvastam, hallgattam, elméletibb, és gyakorlatibb megközelítésűt is, (Brian Tracy, stb).. Maximálisan tisztában vagyok azzal, hogy mit, és hogyan kéne csináljak, de valahogy nem visz rá a lélek... Kupis vagyok, és gyakran annyira sz*rok bele a dolgokba, hogy képes vagyok napokig nem fürdeni is. Noha ez ellen már minden idegszálam tiltakozik, de mégis... Gyakorlatilag teljesen másképp élek, mint ahogy szeretnék. A szó hagyományos értelmében nem vagyok retardált se, van egy jó szakmám, 137-es Iq-m, és csak elherdálom az életemet ilyenekkel. Anyagi értelemben a béka feneke alatt állok, adósságok, kilátástalanság, stb... Pedig sok tervem van, sok jó ötletem, elképzelésem... Rengeteg lehetőség... Leírhatatlan mennyiségű elmulasztott lehetőség van a hátam mögött.. kihagyott ziccerek... Nem tudom, hogy mi az igazi oka ennek az egésznek...
Időnként, és egyre ritkábban néha sikerül motiválnom magam. Elkap a dolog, és elkezdem szisztematikusan rendbe rakni az életemet, de nem tart sokáig... Úgy tapasztaltam, hogy az alvás egy vízválasztó tényező... Mikor nagy nehezen sikerül motiválnom magam, és mondjuk egy eredményes nap telt el, este mikor lefekszek szinte sajnálom, hogy már aludni kell, legszívesebben fent maradnék, és folytatnám. Lelkes vagyok, és elszánt... De másnap, mikor felkelek, ez az egész szerte foszlik, és nyomtalanul tűnik el. Általában rosszakat alszok. Nem tudom megmondani, hogy ez mit jelent, de gyakorlatilag bármennyit aludnék ennek ellenére. Utálok felkelni, mert reggel (vagy délelőtt, netán délután) fáradt vagyok, és nyúzott... függetlenül attól hogy 4-5 órát aludtam, vagy 12-őt (mert ha nem ébresztenének, vagy kelnék fel szándékosan, akármennyit tudnék aludni. Nincs felső határ).. Ébredés után gyakorlatilag órák mennek rá, hogy "összeszedjem" magam, mert dekoncentrált, és nyúzott vagyok.. Nagy nehezen ez késő délutánokra szokott sikerülni, amikor jobb napjaimon neki állok foglalkozni a dolgaimmal, rosszabb napokon pedig még akkor se... Este 10-11 felé vagyok nevetséges módon a legproduktívabb, max éjfélig, egyig, amikor is úgy döntök, hogy menni kéne aludni, különben a szokások reggel 8-9 körüli kelés mellett méghasználhatatlanabb lesz a következő napom, mint amilyen a mai volt.
Egyszerűen ez rettenetes, és tarthatatlan...
Segítenétek pár tippel, hogy mi ez az egész, és hogy tudnék kiszabadulni ebből a borzalmas helyzetből?
válasza:Én akkor voltam hasonló helyzetben hogy nem voltam motivált, ha azt éreztem hogy nem 100 %-ban magamnak dolgozom. Ezt a helyzetet meg a mai Magyarországon gyerekjáték elérni mint tudjuk, vagyis azt hogy mindenki busás hasznot húz a dolgozó munkájából, csak a dolgozó nem.
Eddig a legjobban akkor éreztem magam és akkor voltam legjobban motivált az életem építésére amikor sehol nem dolgoztam hanem a szülői háznál a háztáji gazdaságban tevékenykedtem. Az egy rezsimentes ház volt, tehát még az az eset sem állt fenn hogy a csekkek fizetésével mások profitját gyarapítanám. Hanem 100 %-ban a saját életemmel foglalkozhattam és ezt hajlandó voltam jól csinálni. Ekkor kizárt volt hogy valamit elhanyagoltam volna.
De van egy városi lakásom is, ahol nap mint nap szembesülök azzal hogy még a saját tulajdonú lakásom sem az enyém hanem a szolgáltató cégek bevételi forrása én meg "tojótik" vagyok benne aki a csekkek fizetésével másnak tojja a tojást. Mondanom sem kell hogy ebben a helyzetben hasonlóan nem vagyok motivált ahogy te sem. Ez lehet a gond nálad is, hogy nem a magad életének építésével foglalkozol. Hanem a NAV-éval, TB-vel, munkahelyével, stb. Ez így nem megy kérem szépen! Sőt az ország is ezért halad lefelé a lejtőn mert nincs egyéni érdekeltsége az embereknek. Az nem érdekeltség hogy azért dolgoznak hogy a számlákat, vagyis mások profitforrását be tudja fizetni. Az rabszolgaság 2016-ban.
válasza: válasza:"Ez a viselkedés az élet minden területén jelentősen rongálja az életterületeimet. Pénzügyi, egzisztenciális, üzleti, barátaimmal való kapcsolataimat, és párkapcsolatomat is."
"A racionálisabb felem mindig tisztában van a következményekkel. "
"minél inkább fenyeget egy-egy következmény, vagy határidő, annál inkább képtelen vagyok bármi hasznosat csinálni, vagy akár mondhatnám úgy is, hogy megdermeszt a dolog. "
" Régebben sok önfejlesztő anyagot olvastam, hallgattam, elméletibb, és gyakorlatibb megközelítésűt is, (Brian Tracy, stb).. Maximálisan tisztában vagyok azzal, hogy mit, és hogyan kéne csináljak, de valahogy nem visz rá a lélek... Kupis vagyok, és gyakran annyira sz*rok bele a dolgokba, hogy képes vagyok napokig nem fürdeni is."
"A szó hagyományos értelmében nem vagyok retardált se, van egy jó szakmám, 137-es Iq-m, és csak elherdálom az életemet ilyenekkel. Anyagi értelemben a béka feneke alatt állok, adósságok, kilátástalanság, stb... Pedig sok tervem van, sok jó ötletem, elképzelésem... Rengeteg lehetőség... Leírhatatlan mennyiségű elmulasztott lehetőség van a hátam mögött.. kihagyott ziccerek... "
"Úgy tapasztaltam, hogy az alvás egy vízválasztó tényező... Mikor nagy nehezen sikerül motiválnom magam, és mondjuk egy eredményes nap telt el, este mikor lefekszek szinte sajnálom, hogy már aludni kell, legszívesebben fent maradnék, és folytatnám. Lelkes vagyok, és elszánt... De másnap, mikor felkelek, ez az egész szerte foszlik, és nyomtalanul tűnik el."
"Utálok felkelni, mert reggel (vagy délelőtt, netán délután) fáradt vagyok, és nyúzott... függetlenül attól hogy 4-5 órát aludtam, vagy 12-őt (mert ha nem ébresztenének, vagy kelnék fel szándékosan, akármennyit tudnék aludni. Nincs felső határ).. Ébredés után gyakorlatilag órák mennek rá, hogy "összeszedjem" magam, mert dekoncentrált, és nyúzott vagyok."
---------
Ahogy ezeket a beidézett mondatokat olvastam, akár én magam is írhattam volna. Végre valaki, akinek ennyire hasonló a problémája, mint az enyém.
A különbség csak annyi, hogy én nem építettem fel céget. Szóval ennek okán mégsem igazán értem a problémádat. Ha képes voltál egy céget felépíteni, ami Magyarországon nem kis eredmény, akkor hol törtél meg, mi romlott el? Mi volt az a pont, amikor elkezdted a csőd szélére sodorni a céget?
Vagy éppen ettől törtél meg, hogy a csőd szélére sodródott a cég és te pedig bepánikoltál és beleestél ebbe a depresszióba?
Mert ezt több orvos is megerősítette és sok öndiagnosztikát végeztem a neten is, a depresszióra illenek a legjobban a tünetek.
Annyi lenne még a kérdésem, hogy megfigyelted-e már, hogy nálad mi váltja ki azt az időszakot, mikor motiváltabb leszel?
Mert ezeket elemzem most én is magamban több-kevesebb sikerrel.
Na, látom nem egyedül járok ebben a cipőben. Így igazán örülnék, ha rendes ötleteket is kapnánk :)
4. : Az első két kérdésedre nem tudom a pontos választ. A harmadik kérdésed az, hogy megfigyelésem alapján mi az, amitől motiváltabb leszek. Úgy figyeltem meg, hogy elkezdeni nehéz. Utána már "megy magától"... Akkor szoktam elkezdeni, mikor az utolsó ezer forintomat is kifizettem a boltba, és nincs tovább... Akkor érek a depresszió-örvény legaljára, és ahogy az örvényekből is, úgy képletesen ebből is ilyenkor tudok csak kiszállni. Az életbenmaradási ösztön rákényszerít arra, hogy elkezdjek tenni valamit. Ennek hatására összeszedem a nulla energiámat valahogy, és elkezdem... A pozitív irányú haladás jó hatással van rám, és további motivációt kapok... Ennek köszönhetően aznapra ki szokott tartani... Ugyanakkor mint írtam az alvás amolyan vízválasztó, és másnapra képes vagyok az egész depit előröl kezdeni... Valahol a legmélyén a dolgoknak az is hozzá tesz, hogy mókuskerékben érzem magam, és sziszifuszi az egész. Amikor a cégemet elkezdtem, örültem, h a magam ura vagyok, és a korábbi rabszolgaság után úgy éreztem, hogy szabad vagyok. Ezt a szabadságérzésemet vesztettem el azóta ismét, mert rájöttem, hogy egyáltalán nem vagyok szabad: a számlák fizetéséért élek. Ugyanakkor nem kiálthatok fel, hogy Heuréka, megvan a problémám forrása. Bár ez így logikusnak tűnik, de nem ez lesz a valódi ok. Ugyanis sok a kihagyott helyzet, sok elmulasztott lehetőség.. ha azokat bele venném az összesítésbe, akkor már rég milliomosként élnék, és nem lennének számla-gondjaim... Ez a problémám azonban sokkal mélyebbről és régebbről eredeztethető... Hogy megértsétek, vissza kell mennünk legalább az általános iskolás koromig. (most 30 vagyok)
Már ebben a korszakomban is ugyanezek a problémáim voltak, csak akkor még nem a számlákkal, hanem a házifeladatokkal. Jó tanuló lehettem volna. Amit az órán elmondtak, megtanultam. Figyelnem se kellett, untam az egészet, de ha kihívtak felelni, mindig tudtam mindent. Egyszerűen az ott diktált tempó nem volt kihívás... Ezekre a felelésekre mindig kaptam legalább egy 4-est... A házifeladatokat meg sose csináltam meg.. Volt olyan, hogy az anyám próbált rávenni, és addig nem engedett felállni, míg el nem készítem. Egy fél oldalnyi feladatról volt szó, de képes voltam több mint 4 órát ott ülni, és nem megcsinálni... Így a hiányzó házikra meg mindig kaptam az egyeseket :D
Szóval kicsit összegezve, képtelen vagyok azzal foglalkozni, ami nem érdekel, vagy amivel épp nem akarok... Hogy a céget hogy építettem fel? Akkor éppen az érdekelt... Mostmár nem motivál... Annak ellenére, hogy nagyon rossz tanuló voltam, a programozást magamtól,autódidakta módon tanultam meg 12 évesen, mert érdekelt.. Ami érdekel, azt elképesztő módon és minőségben, meg sebességgel el tudom végezni. Ami nem, azt akkor se csinálom, ha ostorral ütnek. Gyerekkorom óta ez van. Ez életem átka, és áldása is.
válasza:Az iskolás korszakom nekem is ugyanilyen volt, ami érdekelt azt megjegyeztem órán ami viszont nem, annak befogadása ellen is valahogy tiltakozott az agyam.
De a problémád okát még mindig nem sikerült feltárni. Úgy értem, egy céget felépíteni azért nem csak annyiból áll, hogy végigállod a sorodat a hivatalokban és bejegyzel egy kft-t 3 milliós alaptőkével, hanem számos különböző dolgot kell csinálnod. Még akkor se nagyon kerülheted el, ha már az első naptól kezdve mindenre külön embered van.
És ehhez még hozzájön, hogy a vállalkozói szemlélet pont ellentétes az alkalmazotti szemlélettel, mert előbbi képes teljes erőbedobással akár 16-20 órákat is dolgozni egy nap teljesen ingyen úgy, hogy még a kiadásait, költségeit is a saját megtakarításából fedezi (tehát kockáztat), mindezt hónapokig, mire végre pozitívra fordul a mérleg.
Az alkalmazott pedig már akkor izzad, ha egy hétvégét csúszik a fizetése, mert "hónap vége van".
A programozók pedig egyébként is projektszerűen dolgoznak és többségüknek hobbija is a munkája, emiatt sokkal közelebb állnak a vállalkozói szemlélethez, egyedül a kockázatvállalási képesség az, amin sokan elbuknak.
De te nem buktál el ezen, mert felépítettél egy céget. Tehát valahol volt egy töréspont. Mivel programozással mellélőni nem lehet, felteszem, nem anyagi eredetű probléma volt. A cég jól prosperált, csak történt valami (akár a cégtől függetlenül a te magánéletedben), ami miatt megzuhantál, ami kihatott a megrendelésekre.
Világosan megfogalmaztad a célt (nem akarsz mókuskerékben élni), ennek pedig legelső lépcsőfoka (ha nem nyertél a lottón vagy nem örököltél több száz milliót), hogy felépítesz egy céget, mert csak azzal tudod lerövidíteni a meggazdagodáshoz vezető utat. És ne mondd, hogy nem ez a forrás, mert épp az általános iskolás visszatekintéssel fogalmaztad meg, hogy csak akkor tudtál jól tanulni, ha érdekelt a dolog, ráadásul autodidaktán tanultál meg programozni is.
És ehhez először célt kellett kijelölnöd, hogy legyen motivációd elsajátítani az adott ismeretanyagot. De ezt nem kívülről kell megkapnod, hanem saját magadnak kell belülről kialakítanod. Ahogy ez indított el abban is, hogy megtanulj programozni. Volt azzal is valami célod.
válasza:Kedves Kérdező!
Sajnos én is ebben a cipőben járok. El vagyok maradva határidőkkel, a munkámat elvégzem, de közben levelezőn tanulok és temérdek szemináriumi dolgozat határidejéből csúsztam már ki. Lényegében lenne rá időm is, hogy neki üljek, de egyszerűen nem tudom rávenni magam. Mintha valaki nyomna le a víz alá folyamatosan.
Nem tudom, hogy mit csináljak és sajnos azt sem, hogy te
mit csinálj.
Én már pszichológust fontolgatok... :)
Mintha engem írtál volna le.
Azóta esetleg történt javulás? Ha igen, elmondanád, hogy hogyan?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!