Bordis vagyok mégis boldog párkapcsolatban élek, vélemény? (többi lent)

Borderes vagyok, már 4 barátnőm hagyott el, a mostani pedig szülői nyomás hatására van a szakítás szélén. Ha elveszítem Őt és képtelen vagyok Őt visszaszerezni, azonnal keresnem kell egy lányt, aki belémszeret és emiatt Belészeretek és életünk végéig szeretjük egymást. Nem maradhatok egyedül, mert pánikszerűen rettegek a magánytól és extrém súlyos intenzív szeretethiányom van.

27/F

9 szociálpedagogiát végeztem, ma-t, de nem dolgozom a szakmában.

Nehéz gyerekkorod volt, ez a baj, nem a borderline.

Volt egy,párkapcsolatom egy intézetis fiúval, ő egyáltalán nem értette az érzelmeket. Egyszerűen fogalma sem volt róla, hogy mikor bánt meg valakit és nem is érdekelte. Neki semmilyen diagnosztizált pszichés betegsége nem volt.

Emiatt írtam, hogy nem jó, magunkra venni ezeket a címkéket, lehet valaki "nem normális" címkék nélkül is.

Nekem a legtöbb pszichológusom azt mondta semmi bajom (a depresszión, pánikon kívül), egy közülük tippelt egy személyiségzavarra, utánanéztem egyáltalán nem illett rám a leírás, pedig bevállaltam volna, mindig szerettem volna valami konkrétumot magammal kapcsolatban.

A lényeg van egy jó párkapcsolatod, örülj neki, becsüld meg, legyél empatikus és a többivel ne foglalkozz, nem törvényszerű, hogy borderline-osnak ne legyen kapcsolata.