Bordis vagyok mégis boldog párkapcsolatban élek, vélemény? (többi lent)

#1, Ha rákeresek bármilyen fórumon, weboldalon, hogy borderline párkapcsolat, akkor borzasztó dolgokat olvasok. Nem tudom van-e, akinek happy enddel végződött az élete, nem tudom reménykedjek-e, hogy minden így marad vagy törvényszerűen véget ér a boldogság, mint mindig. Talán sorstársakat szeretnék találni, akik megerősítenek, vagy kideríteni, ha ilyen nem létezik.

Nyilván nem itt fogom ezt megtudni, de mindig is érdekelt mások véleménye különböző témákban - és nem csak akkor, ha ez velem kapcsolatos.

#2 A szakemberek nem húzzák rá mindenkire a borderlinet. Az más kérdés, hogy renegteg ember öndiagnózist végez és néhány tünete a legtöbb emberre ráhúzható. (körülbelül úgy, mint az autizmus néhány tünete, de hát az azért nem hangzik olyan jól, nem igaz?) Ki az, akinek még sosem volt hangulatingadozása, sosem volt tartósan szomorú, sosem gondolt még öngyilkosságra, ha veszteség érte? Ez azonban még nem jelenti, hogy személyiségzavaros az illető.

Amikor először kaptam meg a diagnózist hisztiztem, hogy tévedés és elmentem egy másik orvoshoz, aki ugyanezt állapította meg, ez után egy harmadik orvoshoz mentem. Csak akkor láttam be, hogy feleslegesen menekülök magam elől és nagyon is örültem, hogy semmi sincs a homlokomra írva. Nyilván nem anonim írogatnék a gyakorin, ha erről bárkinek is mesélnék személyesen.

#3 Furcsának találom a "menekülés" kifejezést, de mindig is nyitva áll a párom előtt a lehetőség, hogy ezt tegye, hiszen mindketten felnőtt emberek vagyunk. Amikor kórházban voltam, senki nem mondta neki, hogy jöjjön be látogatni, mégis többször a dokinak kellett látogatási időn túl hazazavarnia, mert úgy elment az idő, amíg beszélgettünk. Azt sem kérte tőle senki, hogy költözzünk össze, mégis így döntöttünk. A párom nem gyáva és bízom abban, hogy szeretetből és szerelemből marad velem. Nem értem mi másért tenné, ha nem szeretne, hiszen nem igazán tudnám semmiben sem hátráltatni, ha elhagyna. Önálló keresete van és önálló barátai, soha nem tudnék neki rosszat okozni szándékosan, hálás vagyok már azért is, amennyit rám áldoz az életéből.

Lehet megmutatom neki a kérdést, ha kapok olyan választ amit érdekesnek találok. :)

#8 Gratulálok az eredményidhez! :) Megkérdezhetem, hogy hol dolgozol? Vagy tanulsz még (mesterképzés, másoddiploma, ilyesmi)?

"...nem tudom komolyan venni a borderline személyiségzavart, túl sok tünete van, nekem olyan, mintha tényleg mindenki ezt a bélyeget kapná, mert nem tudják ténylegesen diagnosztizálni..."

Kérlek ne vedd gúnynak, de nem is vártam mást abból kiindulva, hogy sorra utasítottak el az orvosok amikor meglátták, hogy borderlineos vagyok. De értem mit akarsz mondani, teljesen igazad van abban, hogy ez nem több, mint egy címke.

Nem is azért mentem (helyesebben vittek) ideggyógyászatra, mert címke volt rajtam, és nem bordisnak tartom magam, hanem olyan embernek akinek szörnyű gyerekkora volt és emiatt olyan dolgokat tart természetesnek, amilyet a legtöbb ember hírből sem ismer.

Nem csak ez az egy betegségem van, így nem hiszem, hogy azért állapítotték meg nálam, mert semmi mást nem találtak, amivel kihúzhatnák ez ember zsebéből a pénzt.

Anorexia, bipoláris depresszió, pszichotikus zavar, szociális fóbia. A bordi már tényleg csak a meggy a habon :)

Igen, vannak ennél sokkal súlyosabb betegségek is, a pszichiátrián tapasztaltam. :( Végtelenül örülök, hogy bekerültem oda és rájöttem, mennyire hálás lehetek azért, hogy a párom és a családjaink mellettünk állnak. Van, akiket tönkretettek, de reményük sincs a gyógyulásra, egyik kórházból küldik őket a másikba, teljesen magukra vannak utalva, nincs már senkijük, akiknek kimondhatnák, hogy "szia" és ők maguk sem akarnak gyógyulni, csak léteznek, de nem élnek...

Nem győzök hálálkodni a páromnak a sok jóért, amit kapok tőle és mióta kiderült a betegségem én is 100%ig a gyógyuláson vagyok. :)