Van bármiféle esély az ehhez hasonló ördögi körből kilépni?
Komoly önértékelési problémáim vannak, amik már kezdenek depresszió felé sodorni (vagy már bele is sodortak). Az, hogy a külsőmmel nem vagyok elégedett, főképp szervi/nőgyógyászati betegségből adódik, ezen sokáig próbáltam változtatni orvosok segítségével, de egy szinten megakadt tinédzserkorom vége környékén. A belsőmmel szintén nem vagyok elégedett, próbáltam változtatni, nem jártam sikerrel, azóta már akaraterőm sincsen.
SZTK pszichológusnál, pszichiáternél jártam, szociális szorongást állapítottak meg, antidepresszánst kaptam, de nem szerettem volna beszedni, a kezelés végül megszakadt. A pszichológus annyit tudott tanácsolni, hogy szerezzek pasit, és az majd mindent megold.
Erős hangulatingadozásaim vannak, öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok (bár megtenni nem hiszem, hogy képes lennék). A környezetemből néhányan, köztük a szüleim is tisztában vannak ezzel. Nyilvánvalóan nem várok tőlük csodát, és valahol tudom, hogy nekem kellene lépnem és tennem valamit, de nem érzem úgy, hogy menne.
Volt már valaki így? Az akaraterőn kívül van más, ami ezen segíthet?
válasza:20/L
Inkább tanácsok, hasonló történetek érdekelnének.
hasonlo helyzetben vagyok en is, utalom magam a kinezesemet,psichologiailag ossze vagyok menve, csupan az idegek tartanak eletben, Szinten mind te en is sokat gondolok az ongyilkossagra mar gyermekkorom ota (csaladi gondok miatt is) Oly 14 evesen probaltam ongyilkos is lenni , leszokve egy farol, de az esesben az agak csokkentettek az eses sebesseget, ugy nem tortent nagy valami, csak osszekarecoltam erossen magam, a kovetkezo evekben elkezdtem utni magam utottem a fejem oklommel stb.
Olvasgattam utanna a netten igy megalapitottam kisebbsegi komplexusban szenvedek, de ebbol kiindulva atleptem mas psihikai beteksegekre
Nem jartam pszichológusnál, pszichiáternél de jelenleg bizonyos mertekben atmentem ezeken a problemakon,
A megoldasom: kialakitottam egy idegrendszert mely alap torvenye hogy vannak nalam rosszabbak is, tehat ha en nem erdemlem az eletet(ezzel megvagyok gyozodve) de masok sem erdemlik azt hogy pazaroljak a levegot
23/f
válasza:Kedves! Akik még nem voltak azon a mélyponton, ahonnan már nincs visszaút, azok persze hogy az akaraterőt emlegetik.
A történet az ott kezdődik, mikor felébredünk. Agyunk csak azon területei ébrednek fel, amelyek szükségesek a napi feladataink megoldásához, ellátásához. Mikor az agyi hajszálerek annyira be vannak szűkülve már, egy erőteljesebb igénybevétel sem képes azokat kitágítani, ezért az agy nagyobb területein nem elégséges a vérellátás. Ezeknek hiányában az agy képtelen helyesen feldolgozni a beérkező információ áradatot.
A probléma orvosolható, ha a tüdőben áramló levegőt lelassítod, annyira, hogy egy percbe 3-4 levegővétel férjen bele. Ezt napi 40 percben ha lehet azonos időben csinálni addig, míg a szervezet meg nem szokja, rá nem jön arra, hogy ez jó neki, és aztán már nem kell odafigyelni, megy az már magától.
Ha a vér oxigénszintje megfelelő, akkor az képes kipucolni a hajszálerekből a melatonint, ami az agyi vérellátást gátolja. Ezáltal a gondolkodás, az információk feldolgozása felgyorsul, tökéletesebb lesz. Idővel megszünnek a kényszerképzetek, és a stresz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!