Valakinek az elfojtását hogyan lehet a leghatékonyabban megszüntetni? Úgy értem egy hozzám közelálló személyét?

Nagyon nehéz kérdés, és ez még egy képzett pszichoterapeutának is feladja a leckét rendesen. Sőt, nemegyszer fordul elő, hogy valaki annyira ragaszkodik az elfojtásaihoz, hogy inkább kilép a terápiából (kapcsolatból), csak ne kelljen szembenéznie velük.

Alapvetően úgy zajlik a dolog, hogy ki kell alakítani egy olyan elfogadó, bizalmi kapcsolatot, ahol az illető biztonságban érzi magát, vagyis megtapasztalja, hogy nyugodtan lehet önmaga, nem éri folytonos kritika, megértést és elfogadást kap a hibáival, gyengeségeivel együtt is.

Utána pedig nagyon intenzíven ráhangolódva a másik emberre figyelni kell, hogy mikor kerül az elfojtott tartalom ún. tudatközeli állapotba. Ha nem a megfelelő pillanatban szembesíted vele, még mélyebbre temeti. Az elfojtások azonban úgy működnek, hogy vannak tudattalan megnyilvánulásai, az illető elkezd róla beszélni, megmagyarázhatatlan feszültséget él meg, aminek hangot is ad. Ilyenkor egy-egy jól irányzott kérdés, vagy észrevétel segíthet áttörni a gátat és tudatosítani az elfojtásokat. Ami pedig már tudatos szintre kerül, arról már lehet nyíltan beszélni, de önmagában a tudatosítás is elég szokott lenni ahhoz, hogy az egyén képes legyen feldolgozni saját magában az elfojtott tartalmakat.

Pár dolgot azonban fontos figyelembe venni:

Amit te tudni vélsz a másik ember elfojtásairól, az nem feltétlenül igaz, ezért mindig nyitottnak kell maradni arra, hogy az ő igazsága esetleg más, mint a tiéd. Ha a te véleményedet erőlteted, azzal csak akadályozod a másikat abban, hogy szembenézzen a saját tudattalan tartalmaival.

A másik fontos tényező, hogy minden ember elhárító mechanizmusok tömkelegével védi az énjét, ezért a mélyen elfojtott dolgokhoz csak úgy lehet eljutni, ha fokozatosan, apránként fejtegetjük le ezeket az elhárításokat. Lehet, hogy eleinte csak lényegtelennek tűnő "apróságokra" derül fény, ezek kerülnek tudatos szintre, de ezek is borzasztóan fontosak, hiszen ezek vezetnek el oda, hogy megtapasztaljuk, hogy a kellemetlen, elfojtott dolgok igenis megélhetők, szembe lehet velük nézni.

Nem vagyok szakember, mindaz, amit fentebb leírtam, nem szakszerű megfogalmazás. A páciens oldaláról éltem meg mindezt a saját terápiámban, de belelátok közelről mások terápiájába is, és azt tapasztalom, hogy náluk is hasonlóan működik. És mivel megtapasztaltam ezt az oldalt, már közeli kapcsolataimban képes vagyok segíteni a hozzám közel állókat a fent leírt módon. Hangsúlyozva: csak olyannál működik, aki szembe akar nézni a saját belső démonaival! Aki ezt nem akarja, annál minden módszer csődöt mond. De még azoknál sem könnyű, akik elkötelezetten dolgoznak magukon. Ez egy türelemjáték. Már a bizalmi kapcsolat kialakítása is hónapokba, évekbe telik, és utána lehet csak apránként lefejtegetni az elhárításokat.