Van olyan, hogy egy emberből kiölik a félelmet/lelkiismeretet esetleg érzelmeket?

apám nemrég megint ordítozott velem és megfigyeltem magamon, hogy semmi reakciót nem váltott ki belőlem, elég hangosan hallatta a hangját, mellettem is ordibált, de egyszerűen semmi sem történt, nem ment fel a vérnyomásom, halál nyugodt voltam.. És elgondolkodtam, egyszerűen nem szeretek senkit, mintha mindenkit csak látásból ismernék, a saját családtagjaim iránt sem érzek semmit, legszívesebben fognám magam és elmennék, senki nem hiányozna.

van még egy pár észrevételem, régebben mosolyogtam mostmár a számszéle még véletlen se görbül feljebb.. Az unalom gyakran már odáig jutatt, hogy azon agyalok milyen lehet meghalni vagy ölni, egyébként a mosolyos résznek mára már találtam értelmes magyarázatot, akárhányszor mosolyogtam az apám leorított vagy elvert, mert téveszmék kísértették és azt hitte hogy rajta röhögök ( pontosabban azt hiszi, hogy megakarom ölni meg ilyenek) én már nem tudom, hogy ki/mi vagyok, nincs semmi tervem a jövőre, nah mindegy nem szaporítom tovább a szót, csak a kérdésre akarok választ.

17F