Úgy érzem, kezdek teljesen becsavarodni. Mi lehet belem a baj, mit kéne tennem?

Az egész évekkel ezelőtt kezdődött. Elsős voltam, mikor anyám engem és a hugomat elszakítva apánktól, elvitt jó messzire, egy új csávójához. Próbálta felvázolni, hogy apával mokat veszekedtek, nem működött, de találkozott Csabival, aki mostantól vele együtt fog nevelni minket. 3évig voltak együtt, ezalatt a három év alatt, 6x költöztünk a csávó kis bizniszei miatt, nem egyszer ütött is minket, amit anyának nem mertünk mondani..de hálistennek elváltak útjaik és megint apánál kötöttünk ki, anyával együtt. Ez nem sokáig tartott, egyre többet járt el "vásárolni" miegymás a papánkkal, (apu apjával), végül kijelentette, hogy hozzá költözünk. Ekkor lehettem 5.es. Ezt a hugommal nehezen viseltük,főleg hogy papánk utált minket, de Fruzsi is, papánk lánya(unokanövérünk, aki akkor még vele lakott. Vagyis onnantól velünk. Egyre gyanúsabb volt mindhármunknak a viselkedésük, nem egyszer lebuktak, rákérdeztünk, de tagadták, hogy bármi közük lenne egymáshoz. Majd két év múlva, családi rendezvény volt nálunk, és akkor jelentették be, lóbálva a papírt, hogy aznap két éve házasok. Volt ám meglepetés..itt kezdődtek a problémák. Én nagyon rosszul reagáltam, nem tudtam elfogadni a helyzetet, főleg hogy apás voltam, és ellene próbáltak fordítani, tiltottak tőle..mondanok sem kell hogy apa szinte belebetegedett mikor megtudta, hogy az apja elvette a volt feleségét..egyre rosszabb lett a viszonyunk anyával, teljesen megváltozott, nem volt egy önálló döntése sem..míg legelöszőr elszöktem otthonról. Nem bírtam ami otthon folyik, hogy a papánk dirigál, sosem lehettünk anyával kettesben. De hamar rendőrök hoztak haza(kiadták rám a körözést),és csak rosszabbett minden. Nem találtam a helyem. Ekkorra már vagdostam is a magam, eleinte a karom, késöbb a combom telibe, hogy ne vegyék észre. Közben bekerültem a középsuliba. Ekkorra már több pszichológusan "túlvoltam" de egyik sem segített. Majd eljött életem egyik legroszabb napja. Tesivel nem volt bajom, de a tanárral nem bírtuk egymást. Erre rátett egy lapáttal a papám, aki bejött suliidőbe, és traccsolni kezdett vele, hogy én milyen rossz gyerek vagyok, sírba viszem az anyám, stb..(tudni kell rólam, hogy kiskorom óta, ez ciki, de annyira érzékeny lelkű vagyok, hogy apróságokért is sírok..) ő ezt tudta, de mégis mégjobban ellenem uszította az egyetlen tanárt, akivel gondjaim voltak..elborult az agyam, a sírógörcs kerülgetett, felszaladtam az osztályba, elővettem a táskámból a pengét, rászorítottam a csuklómra, és erősen végighúztam..kicsit mehijedtem a spriccelő vér látrán, és azon, hogy egy cseppet sem fáj, majd mintha semmi sem történt volna, ráhúztam a pulcsim. Innentől pörögtek az események, arra eszméltem, higy össze van varrva a csuklóm, és egy pszichiáter ül mellettem. Nagyon aranyos volt, megengedte, hogy ha úgy érzem, talál nekem ágyat a kórházban pár napra, míg megnyugszom. Jónak láttam, nagyjából elmondtam a kérésére hogy mi történt. Bentlétem leggázabb pillana az volt, mikor anyámék epp kiabáltak velem, hogy biztos azért csináltam, hogy őket cukkoljam, ekkor lépett be az osztályfőnököm..és ő vígasztalta a végtelennek tűnő zokogásom, ami anyámékat hidegen hagyta és folytatták. De hamar letelt a pár nap, megint otthon voltam, minden ugyan olyan volt. Mindegy, nem akarom sokaig huzni, anyam vegul a ferjet valasztotta, 2014.dec 2.an berakott egy gyerekotthonba..azóta szarik rám..apám alkoholista, régóta nem tartjuk a kapcsolatot. Az gyerekotthonban töltötf idő nehéz volt, sajnos a sulit abbahagytam, rossz társaságba keveredtem, semmit nem értettem, magam okoltam mindenért..végül tavaly megismertem a mostani párom, nehezen engedtem a bizalmamba, honapok után jöttünk csak össze. Végül februárban hozzámentem. Tudom, tudom, nem kellett volna, fiatal vagyok még, de szerelmes voltam. Hülye magyarázat de ez van. Viszont egy ideje megint nem vagyok jól. Nincs senkim, mióta kikerültem az otthonból az ottaniakkal nem nagyon tartom a kapcsolatom. Anyám tilt a hugomtól..és minden nap meghalok kicsit..szibte semminek nem tudok őrülni..a párom állandóan dolgozik, ha itthon van..akkor sem igazán foglalkozik velem..ha rájön a kangörcs hízeleg, aztán döglik..elmondása szerint szeret, már nem egyszer odáig fajultak a veszekedések, hogy itthagyom, ekkor azzal fenyegetett hogy öngyilkos lesz..így sose mentem..de nem tudok mit kezdeni magammal, dolgozok, és csak olvasok. Próbálok barátkozni, de úgy érzem senki sem kíváncsi rám..egyre többször jár a fejemben, hogy feladjam az életem..próbálom meg3rteni hogy mi a baj velem..senkim sincs..és talán nem is lesz..