Kényszerbetegség vagy szimplán precizitás/pontosság? (többi lent)

ennyiből ezt nem lehet megállapítani.

még írj magadról 2-3 oldalt.

Ez nem precizitásnak tűnik. Ha mindent rendszeresen ugyanúgy állítasz be, anélkül bizonytalan és rossz érzésed van, akkor az nem precizitás, inkább kényszer.

De ennyiből valóban nem derül ki. Ennyiből még akár autisztikus vonásra is lehetne gondolni.

Ez egy elég nehezen megfogalmazható dolog, szerintem akkor kényszer, ha az adott dolgon (esetedben a papír és elhelyezése és a toll) nem tudsz változtatni, és ez szorongást kelt benned, folyton visszatérő gondolat, hogy ez így nem jó, bizonytalannak érzed magad emiatt.

Kényszer az, ha csak akkor tudsz nyugodtan leülni írni (most csak erről beszélek, mert ez volt a példa), ha minden pontosan az általad vázoltak szerint van; ha valami eltér, akkor az "szenvedést" okoz - értve ez alatt a már említett visszatérő gondolatokat, a folyamatos agyalást azon, hogy ez így nem jó, és ez akadályozza/megnehezíti például az írást.

Igazából ennyiből valóban nem derül ki, hogy ez kényszer-e, vagy csak hóbort (utóbbiból van mindenkinek).

Ja, és hát az a helyzet, hogy a kényszer gyakran csak egy dologra fókuszál (tipikus például, amikor valaki folyton visszamegy megnézni, hogy elzárta-e a csapot, vagy bezárta-e az ajtót), és általában a kényszeres tudatában van annak, hogy irracionális, amit csinál, mert biztosan elzárta a csapot/bezárta az ajtót.

A kényszer mellé általában is társul szorongás és miegyéb.

így van, ez a kulcs: szorongást okoz, ha elmarad az adott "szertartás".

tényleg lehetne itt oldalakat mesélni esetekből, vannak durvák is , vannak kevésbé durvák, igazából ez egy olyan dolog, amit sztem te sokkal jobban fel tudsz mérni, ugyanis kifejezetten rosszul érzed magad a cselekmény elmaradása esetén (na meg itt megint szét kellene bontani a dolgokat, de hosszú).

Ismertem olyat, aki pl szinte őrjöngött, ha DVD-t nézett, ugynais ha kicsi kis hangot is adott (és a durva az h sokszor nem is adott), máris dührohamok törtek ki rajta, és addig indította újra és addig cserélgette a lemezeket, amíg végre kellőképpen csendesen történt a lejátszás (ez mondjuk egy kevert eset).

vagy másik: volt egy fiatal srác, annak többek közt az volt a heppje, hogy ha nem pontosan párhuzamosan és pontosan egy meghatározott X helyre tette a vendég a cipőjét, először is mérges lett és percekig igazgatta, míg végre szerinte pontosan ott volt cm-re, ahol ő akarta és precízen párhuzamosan egymással a kettő, ha pedig utólag vette észre, akkor képes volt bármilyen tevékenységet félbe hagyni, és visszamenni az előszobába, majd ezt eljátszani vagy 10 percen keresztül, ugyanis amíg ezt nem tette, addig semmire se tudott koncentrálni, tiszta ideg volt (most ezt így laikusan megfogalmazva).

és akkor ezer és ezer eset, biztos ismered a szokványos népi példákat, hogy csak a hetedik 7-es busszal megy el, és ott is csak 7 megállót hajlandó, hiába kéne neki 10-et, a többit inkább legyalogolja, mert meg van győződve, hogy valami katasztrófa fogja érni, ha tovább megy.

stb stb stb, most csak hirtelen amik eszembe jutottak, aztán a 20x visszajárkálós zárellenőrzők, vasalókihúzás-ellenőrzők :-) van ilyen ember bőven.

Csak nálad még mindig nem ismerjük a pontos helyzetet.

A precizitás és a kényszerszerű beállítás között a különbséget a "jelentőség" adja. Tehát ha pl. szakrajzot akarsz készíteni, vagy pontosan kell átmásolnod egy papírról egy másik papírra a szöveget, ábrát, akkor ugye fontos, hogy mm-re pontosan illeszkedjen a két lap egymásra, tehát van jelentősége, ott fontos a precizitás. De ha csak éppen telefonálsz, és előkapsz egy papírt hogy lejegyezz egy telefonszámot, címet, akármit amit a telóban diktálnak, akkor tökmindegy hogy hogy áll az a papír, nincs neki jelentősége. Ám ha ilyenkor is mm-re pontosan állítod be a papírt, akkor az már inkább kényszeresnek tűnik, mint precíznek.

De ha csak ennyiben mutatkozik meg a "kényszerbetegséged", akkor az egy nagyon enyhe dolog, igazából szóra sem érdemes. Ilyesmi, vagy ehhez hasonló egy-két "bogara" a legtöbb embernek van valamilyen téren. A probléma akkor kezdődik, ha ebből egyre többet és többet veszel észre magadon az élet mindennapi területén (pl. egy idő után a kanalakat, villákat is mm-re pontosan helyezed el a fiókban, a poharakat a szekrényben, széklábakat az asztal alatt is mm-re pontosan állítod be mindig, az ágytakarónak is mm-re pontosan ugyanodáig kell lelógnia az ágyról bevetés után, meg ilyesmik, akkor bizony a kényszerbetegség kezd elhatalmasodni rajtad. Ilyenkor érdemes fellapozni néhány szakkönyvet (ezt mondjuk akár most is), esetleg beszélni valamilyen szakorvossal/pszichológussal. Sok kényszerbeteg észre sem veszi, és apránként bezárja magát a kényelmetlen érzések, viszolygás, félelem, végül a rettegés börtönébe, és élete minden percét így éli le, ami minden, csak nem egészséges.