41 éves férfi vagyok, nem tudok leszokni az antidepresszánsról és a Xanaxról az elvonási tünetek miatt. Érzem, ahogy napról napra jobban elhagy a józan eszem. Mit tegyek?

Pályatévesztett vagyok, az intellektusom, amire fiatalon olyan büszke voltam, a béka sejhaja alatt van, nem bírom elviselni a munkahelyemet, az ottani stresszt és sz*rkavarást, nincsenek barátaim, állandóan dallamok és kényszergondolatok kavarognak a fejemben, stb. Van ebből kiút? Állandóan az öngyilkosság foglalkoztat, oly annyira, hogy el is kezdtem az ingóságaim eladását, elajándékozását. Pszichológusnál voltam, ő nagyon sok pénzért leíratott velem egy esszét, amit őrült bulvár módon kiszínezett, hogy mint "esetleírással" villoghasson vele egy szaklapban, ekkor megszakítottam vele a kapcsolatot, mert eljátszotta a bizalmamat. A pszichiáter pedig véletlenszerű sorrendben és óriási adagokban teletömött gyógyszerrel, amit azóta is nyögök. A vallásokra nem vagyok fogékony, mert nem olyan nevelést kaptam, párkapcsolati téren pedig öt éves korom óta nyomaszt egy beidegződés, egyfajta ruhafétisizmus. Nem volt még barátnőm. Van ebből a pokolból akárcsak valami egész keskeny, de kifelé vezető út?