Beteg lennék? Valaki segítsen!
Kezdeném azzal, hogy nem tudom hogy kezdjem :D. Muszáj kibeszélnem magamból a bajomat, mert szörnyen vagyok :(
Szóval. Csak 14 vagyok, mégis jópárszor megfordult a fejemben az öngyilkosság gondolata. Úgy érzem, buta, fölösleges kacat vagyok. A szüleim fizikálisan nem bántanak, de mentálisan szinte...megőrülök. Egész nap ordítoznak velem, mindent nekem kell csinálnom, és ha meg merek szólalni, hogy nem érek rá, apám egyből jön ordítva, hogy nem lesz semmi belőlem és lehetek egy kocsmában wc-pucoló, mit képzelek magamról, meg hogy csak egy pisis semmirekellő vagyok. Többször előfordult, hogy úgy kiabált velem, hogy ott helyben bőgtem el magam. Amikor így "kiakad"(naponta) anyám sem mer szólni neki... Úgy érzem, a rossz bánásmód miatt romlottak a jegyeim, a teljesítő képességem = a 0-val, és már most szinte a végkimerülésnél vagyok... Minden nap 7 órám van, + heti 2x különórák.. És még mennem kell majd szombatonként felvételi előkészítőre+ novembreben elkezdődnek a táncpróbák...(farsan) bent lehetek 4-től 8-ig, majd másnap kelhetek korán... És vasárnap újra a tanulás... Már most elfáradtam, belegondolni is fáj...
A családi hátteremről soha senkinek nem beszélek, vagy ha igen, akkor annyit mondok hogy "jó" mikor nagyon nem jó! :(
Apám negatív kommentjei miatt már tényleg beleéltem magam,hogy semmire se vagyok jó... Nem tudom mitől lehet ez, amióta az eszemet tudom, sose szerettem őt. Sőt, kifejezetten akkor szeretem a légkört, ha ő épp a kocsmában van...(részeg nem szokott lenni)
Félek, hogy esetleg valami lelki betegség lehet a háttérben miatta... És kérlek, ne jöjjetek a "hisztis p**a vagy" kommentekkel, mert távol állok tőle, csak bánt hogy (alapból egy érzelmileg érzékeny ember vagyok) a testvéreimmel jobban bánik, mint velem...
Segítsetek! :(😪😞
válasza: válasza: válasza: válasza:Még valami: kérlek, ne gondold azt, hogy semmire nem vagy jó! Te igenis értékes ember vagy, mindenki, akárki tud az lenni, te meg főleg, hidd el! Igenis képes leszel majd egyszer véghezvinni a céljaidat, akármit elérhetsz még, hisz előtted az élet.
Borzasztó, hogy ennyire le vagy terhelve, nem lehetne valamelyik délutáni elfoglaltságodat mulasztani? Persze tudom, nem olyan könnyű az, ismerős probléma, és sajnos sokaknál van ez.
Ha gondolod, írj rám, sajnos nem nagyon tudok érdemben felelni, de meghallgatlak szívesen, hogyha segít. Tudom, hogy így is kevés a szabadidőd, de az alkotás jó gyógyító. Ha suliba viszel magaddal egy plusz füzetet és csak a szünetekből két percet rászánsz egy firkára, már az is sokat segíthet. Ne vegye el az időd a tanulástól, de tényleg dobhat rajtad, és ezáltal ki tudod adni magadból akár a negatív érzelmeidet is. Bár ehhez valamivel több idő kell, de esetleg írhatnál blogot is, nem másnak, magadnak. Vagy az életedet átültethetnéd egy történetbe, amit titokban szépen, lassan irogathatnál. Szerintem sokaknak kezdődött így a hobbiírói karrierje. Ezek mind csak feszültséglevezetési tippek, sajnálom, hogy nem szolgálhatok többel :(
De fel a fejjel! A legfontosabb most tényleg az, hogy keríts valakit, lehetőleg valaki felnőttet, akinek elsírhatnád a bánatod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!