Hol van az a pont amikor már nem birod tovább és semmi mást nem szeretnél mint hogy elbújni a világ elől hogy egy kis csend és nyugalom legyen?

a legjobb ha az ember nem várja meg azt a pontot

igenis minden nap, de legalább minden héten meg kell teremteni az embernek a saját kis elbújását a világ elől

amikor a világ le van sz@rva és nem kell megfelelni

igenis el kell bújni erőt gyűjteni, feltöltődni

Mindenkinél máshol lehet ez a határ. Manapság vannak akik városból tanyára vagy kihalt faluba költöznek és ott nincs rezsi, nincs csekkfizetés, nincs mókuskerék pörgető életmód. Az a szabad tevékenység teljesen más.

Falu széli szomszédmentes házban nőttem fel ami akkor még rezsimentes volt. A kommunista diktatúra ellenére is elég szabadok voltunk az önellátó gazdaságban. Később városra költözve jól össze tudtam hasonlítani a kétféle életmódot. Röviden az a különbség, hogy eszem ágában sincs városon gyökeret verni, hanem például bakonyi tanyákat szoktam nézni a vadonban. A szülői ház akkor lenne újra lakható ha az élősködőket (gáz alapdíj, vezetékes víz, szemétszállítási alapdíj, stb.) kizavarnám onnét.

Ez a hölgy is városról költözött erdő szélére:

[link]