Más is van, aki hasonló személyiségű és hasonló problémája van?
Kezdek kétségbe esni, hogy nem vagyok normális, nem ilyennek kéne lennem...
20 éves fiú vagyok, és eléggé introvertált.
Ez azt jelenti, hogy szeretek egyedül lenne, mindenképpen valami nyugis, csendes tevékenységet folytatni, ami film vagy sorozat nézést, olvasást, zongorázást, macskasimogatást jelent.
Nem szeretem a tömeget, hogy sok (idegen) ember van körülöttem, a hangos/zajos dolgokat sem.
Ugye egy átlagos 20 éve egyetemista nem ilyen, szeret bulizni, diszkózni, kocsmázni. De én nem, és annyira rosszul érzem magam, hogy nem ilyennek kéne lennem, én nem tudok "szórakozni", és ezért nem illek senkihez...
Nekem a szórakozás más. Kérdezik, hogy nem szeretek kikapcsolódni? De igen. Engem az kikapcsol, ha végre, egy fárasztó suli után, amikor egész nap emberek vesznek körbe egyedül lehetek, csöndben, nyugalomban.
Nos, akik vannak barátaim ők is hasonlóak. De pl. egy mozi, vagy egy közös beszélgetés, egy találka, pizzázás az jó velük.
Ami még "fura" bennem, hogy nem iszok alkoholt, és este nem szeretem elhagyni a biztonságot rejtő szobámat. Valamiért az van bennem, a biológiai órám szerint, hogy nekem relaxálnom kell, megfürödni, tvzni, aludni. Főleg az esti programok állnak távol tőlem. Amúgy is nyomaszt a sötét. Félek is a sötétben, bár akkor, ha egyedül vagyok.
Ennek ellenére napközben szeretek a barátaim, a számomra kedves emberekkel lenni, családdal, ami ugye társaságot jelent. Lehet ez nem egy szórakozóhelyen van, de az is számít szerintem. És szerintem könnyen ismerkedek, amit már mások is mondtak. Nem szeretek a középpontban lenni, hogy sok ismerősöm van, de még is úgy alakul, hogy jól kijövök az emberekkel.
Más is van, aki hasonló típusú ember, mint én?
Olyan egyedül érzem magam ezzel, és úgy érzem nem vagyok "normális"...
Attól is félek, hogy egy kapcsolatban ez hátrány, hogy hozzám nem illik senki. :/
Tanácsok, vélemények?
válasza:
válasza: válasza: válasza:Maradj már, tök normális vagy. Tök sok ilyen ember van. A férjem is ilyen. Egész nap elvan egy könyvvel kb. Most 33 éves, de ugyan ilyen volt 20 évesen is. Nem mondanám nagy sajtkukacnak.
Most azért mert nem jársz bulizni? Na bumm. Én is Kb egy kezemen meg tudom számolni, hányszor mentem az egyetemi évek alatt bulizni. Ebből meg volt ami "kötelező" buli volt, mármint nyilván a diplomaosztómra elmentem, és nem léptem le rögtön. Kocsmázni meg sosem voltam.
Ja és 30 éves múltam de a mai napig nem alszom sötétben, mert utálom, mindig világít éjszakai fény nálunk.
Nem bulizó fiatalokból is van rengeteg, akik szerintem pont olyanok mint Te, csak mivel ők nem mennek bulizni, és ott nem alkotnak tömeget, nem tűnnek fel senkinek, hogy jé ők is mennyien vannak.
Szerintem inkább azért aggaszt ez téged, mert igényed lenne rá, csak nem tudod, hogyan/hol kéne párt találnod. Ismerkedj az egyetemen, vagy az interneten, vagy majd a melóhelyen.
válasza:Valahogy teljesen magamra ismertem, ahogy olvastam a sorokat... szinte ugyan ez a helyzet nálam is, sokszor én is számkivetettnek érzem magam. De várjunk csak... akkor ezek szerint nem én vagyok az egyetlen ilyen ember a földön? Ezzzazz! Viszont akkor hol vannak a környezetemből? Mert én nem találom őket. :D Szóval nem nem vagy egyedül és ez nem probléma.
Én is jobb szeretem a kisebb és megszokott társaságot, ha ez megvan akkor nagyon jól tudom magam érezni szinte bár hol, de utána mindenféleképpen egyedül kell lennem, hogy feltöltődjek.
Nem tudom nálad hogy szokott lenni, de amitől én csapágyas tudok lenni azok a szövegek.:
- te miért nem mész?
- mozdulj már ki otthonról!
- te miért nem jársz sehova?
- eriggyyéé mááá!
Ezektől teljesen kész tudok lenni. :D
25/F vótam!
Ne is mondd utolsó, tőlem is kérdezgetik ezeket.
Sőt, tegnap is...
Volt este valami egyetemi buli, amire az egyik barátom mondta, hogy menjünk, mert nem is megyünk együtt sehova, és még pár csoporttársunk is megy, akikkel jóban vagyok. Ők is noszogattak, hogy milyen jó lesz, és igazából ők sem élvezik az ilyet, de mégis...
Szóval készvoltam.
Mondtam, hogy én utálom az ilyet, nem akarok menni, de nem miattuk, és akkor hogy jaj, miért nem megyek, meg milyen vagyok... :(
Küldtek is képet, hogy mit hagytam ki, közös szelfi...
De nekem jobb volt, hogy hazajöhettem, pihentem, korán lefeküdtem. De ezt ők nem értik meg. És amúgy nem bántam meg, hogy nem mentem, mert biztos, hogy rosszul éreztem volna magam, mert én nem ilyen vagyok. Csak van bennem egy kis kétség, hogy lehet, hogy mégis tetszett volna, mert meg sem próbáltam, és unalmas vagyok, meg különc, meg gyáva, meg ilyenek...
Szóval javítok: van olyan barátom, aki nem érti meg...
Sőt, kezdem azt, hinni, hogy ezt senki nem érti, hiszen én sem találkoztam hozzám hasonlóval. De az kicsit megnyugtat, hogy kaptam válaszokat, amiket hasonló típusú emberek írtak. :) Merre vagyok? :D
Köszönöm!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!