Más is van, aki hasonló személyiségű és hasonló problémája van?

Én is pont ilyen vagyok, csak nekem nincsenek barátaim. :D

Egyébként budapesti vagyok.

Sokszor engem sem nagyon értenek meg az emberek, olyankor szoktam leültetni őket egy gép elé, vagy én mutatok nekik egy cikket az introvertált személyiségről, és mondom nekik, hogy olvasd végig és akkor megtudod hogy miért vagyok olyan amilyen. :D Persze volt olyan, hogy szinte semmit nem értett abból amit olvasott és tovább folytatta a hülyeségét, de volt olyan is aki felfogta a dolgot. VÉGREE!

Annak azért örülök, hogy ez a dolog nem akadályoz meg 100%-ig abban, hogy ne szeressem az alkoholt, vagy hogy ne menjek el a kedvenc zenekarom koncertjére. Mondjuk egy ilyen esemény után volt, hogy 2 napig szinte nem szóltam senkihez mert annyira nullán voltam.

25/F voltam megint. :D

Én is pont ilyen vagyok, de már megtanultam magam elengedni :) Szeretek a családommal és a szűk baráti körömmel lenni, de nincs attól jobb mint amikor a kandalló mellett egy pohár kakaóval könyvet olvasok, vagy sorozatozok, ez a tökéletes este számomra. Az a baj hogy annyi elvárás nehezedik ránk - ilyennek kell lennünk meg olyannak, mert "fiatalok vagyunk", de szerintem nem szabad ennek a nyomásnak nagyon engedni. Én párszor elmentem bulizni csoporttársaimmal, csak hogy kipróbáljam, és igazából egészen tetszett, de max 12-ig maradtam mindig, mert akkor már nagyon úgy éreztem hogy hiányzik a csend és a nyugalom. Szerintem nem szabad hogy másoknak mindenáron meg akarjunk felelni, de néha nem rossz új dolgokat kipróbálni, csak hogy feszegessük a határokat. Ha nem jó az adott dolog, legközelebb nem csinálod, kész, le van tudva :) Szóval kitartást, biztos fogsz még olyan emberekkel találkozni mint te, csak picit jobban tartsd nyitva a szemed, mert pont az ilyenek nincsenek a középpontban. Nekem egyik barátnőm azt a tanácsot adta, hogy új társaságban mindig figyeljek arra, hogy ki az aki pl. a sarokban állva a telefonját nyomkodja, az is valószínűleg nem bírja a nagy tömeget és azért foglalja el magát a telefonnal. Ha egy ilyen emberhez odamész, lehet hogy először furán fog rá nézni, de szerintem nem rossz ötlet :)

20/L

szerintem neked nincsen semmi bajod, csak szimplán nem vagy olyan pörgős. én se szerettem anno a bulikat idegenekkel. olykor elmentem, amikor már nagyon ki kellett engednem a gőzt, de hamar elfáradtam, általában éjfélre már ágyban voltam. egy esetben volt, hogy reggel 6-ig fent voltam, de akkor már remegtem a fáradságtól.

az volt az utolsó bulim emlékeim szerint, amire elmentem.

neked kicsit uncsibb lesz az életed, mint az átlagnak, de ha sikerül egy hasonló kaliberű embert párt találnod, akkor jól ellesztek.

Én is ilyen vagyok, egyszerűen nem tudom, mit kell egy buliban csinálni, totál szorongani kezdek, és nem érzem jól magamat, pedig mindig megpróbálom. Nappal, szűk baráti körben társasági embernek érzem magamat, aztán jön a hangos zene meg a tömegesemények, és totál leblokkolok. Beszélgetni imádok, de bulizni azt se tudom, hogy hogyan kell, és egyszerűen nem élvezem. :D És este szívesebben lazítok, meg amatőr író vagyok, szóval megvan a tuti elfoglaltság. (bárcsak lenne macskám, amit simogathatnék)

De nem igaz, hogy attól, mert inkább visszahúzódsz, nem illik hozzád senki. És az se, hogy az átlag egyetemista imád partizni. Mondjuk, nem tudom, mióta jársz egyetemre, én emlékszem, hogy egy egyetem előkészítő táborában voltam, és minden estére bulikat szerveztek, és napközben is rettenetes volt a sok idegen ember között, pedig nagyon akartam villantani valamit magamból, legalább, hogy olyan magányos ne legyek, és beparáztam, hogy vajon ilyen-e az egyetemi élet, de szerintem ez csak az első hónapokra igaz, amikor gólyatábor hangulat van, és utána mindenki visszavesz egy kicsit, és azok járnak el bulizni, akik igénylik. És az nem a többség. Egyébként tanulságos, hogy azon a helyen az egyetlen ember, akivel beszélni tudtam, ugyanúgy utálta a bulikat, mint én, és ez lett a barátság alapja, amíg azokat, akiknek megpróbáltam előadni, hogy szociális ember vagyok, nem érdekeltem, mert görcs volt az egész. (per pillanat ez az egyetlen egyetemi életes tapasztalatom, mert lyukasévem van, szóval áll a vétójog minden kijelentésemre, de a gimnáziumi életből is ugyanezt szűrtem le, hogy azokkal az emberekkel lettem jóban végül, akiknek nem pózoltam be, hogy jófejember vagyok)

És ezzel bizony a lányok közül is rengetegen ugyanígy vannak, szóval nem igaz, hogy ettől majd nem fog senki se illeni hozzád. Pont, hogy a szociális lúzerség megbeszélése kitűnő téma ismerkedéshez. :D

Viszont szerintem, ha a barátaid hívnak, legalább a kedvükért próbálj meg elmenni párszor, és jól érezni magadat, nehogy úgy érezzék, hogy őket kerülöd. Magadon ilyen gyökeresen viszont nem tudsz változtatni, és ne is próbáld, meg ne utáld magadat valamiért, ami teljesen normális, fölösleges. :)

Szóval konklúzió, hogy semmi baj nincs veled, és ne parázz rá a barátnő-dologra, majd jön, amikor jönnie kell. Statisztikailag a nem-bulizós embereknek is lesz előbb-utóbb. Egy bulizós barátnővel meg ugyanúgy nem mennél semmire, mint egy macskagyűlölővel, pedig utóbbi miatt nem érzed semmiből se kizárva magadat.

(18/L)