A skizofréniának tényleg mindig vannak különböző fázisai?

Ezt sem értettem soha, hogy miért ne lenne a skizofréneknek betegségtudatuk, nekem is van, inkább a környezetem kételkedik még mindig abban, hogy tényleg az vagyok-e. Ahhoz már nagyon betegnek kéne lenni, hogy ezt valaki elfelejtse. Arra gondoltam, hogy mondjuk mikor rendszeresen sportolok, közösségbe járok, dolgozok, vannak céljaim, aznap valami sikerélményem van, egész jól érzem magam, de ha napokig ki sem mozdulok otthonról, már rosszul érzem magam. De ez minden embernél hasonló, a környezet, az, hogy mi történik, nagyban befolyásolja valaki hangulatát. Tehát borzalmas (volt, ma már nem) a betegség, de ha pl. mindennap iskolába vagy dolgozni jársz, sokkal kevésbé rossz.

3-as, a nagy-nagy változás minden skizofrénnél bekövetkezik valamikor, amikor beteg lesz, addig nem annyira fura az ember, még nem beteg igazán tulajdonképpen, aztán hirtelen az lesz serdülőkorban, fiatal korban. Ez normális lefolyás. De sosem volt olyan, hogy eltűntek vagy fokozódtak volna a téveszméim és más tüneteim (sajnos), és nem érzem, hogy rosszabodott volna a helyzet vagy butultam volna az idő múlásával, pedig gyógyszert sem szedek. Én onnan tudom, hogy beteg vagyok, hogy az orvos megállapította. Igaz, jó lett volna, ha meg is mondja nekem, mert 1 évvel később jöttem rá így elolvasva a papírokat, amiket kaptam. Akkor fél évig kételkedtem benne, annyira hihetetlennek tűnt, még a kórházban is röhögtem a skizofréneken, én is csak előítéletekből ismertem a betegséget. Aztán elfogadtam, és én is érzem a tüneteket, amiket írnak róla. De a családom máig kételkedik benne, mert normálisnak tűnök, holott az eddigi életem egyáltalán nem nevezhető annak. Az idegenek nem vesznek észre belőle semmit, amúgy is olyan fajtáról van szó szerencsére - bár állítólag ez nem látványos, de károsabb fajta, mint a legtöbb.

Nem, biztos, hogy ez a bajom, én is érzem, és a pszichiáter is jó volt. Én is fél évig azzal áltattam magam, hogy csak skizoid vagyok vagy valami más. Van egy-két téveszmém, tudom, hogy azok, de nekem értelmesnek tűnnek. Bár most már nem nagyon vannak, mert járok egy alternatív kezelésre. Amúgy ott is azt mondják, hogy én talán sosem voltam az, és ez a skizo dolog csak leegyszerűsítés, de ebben nem hiszek, sajnos az vagyok. Úgy kerültem oda, hogy évekig nem csináltam szinte semmit, csak otthon voltam. Mindig utáltam emberek közé menni. Késztetést sem éreztem, hogy bármit csináljak, dolgozzak, pedig szerintem ez lenne normális. Akkor elküldtek pszichológushoz, aki egyből pszichiáterhez küldött. Nem minden skizofrén beszél össze-vissza. Szerintem sok skizofrén tudja, hogy beteg, ez egy hülyeség, hogy nincs betegségtudatuk.

Ezt inkább nem írnám le, még szakembereknek is nehéz ezekről beszélni. Inkább csak egy van, és abból adódnak dolgok, pár tipikus gondolat, de az sem olyan érdekes. De gyakorlatilag már az sincs, hála egy alternatív kezelésnek. Bár érdekes lehet másoknak, milyenek a tüneteim, gondolkodásom.