Mi ennek a neve?

OCD, durva védekezési mechanizmus? Nem tudom.

A lényeg, hogy olyan szinten tartom elviselhetetlennek anyámat, hogy konkrétan-és most nem viccelek- undorítónak érzem azt, ha egy szóbaban kell vele lennem, mivel a légzésének a hangja a világ (legalábbis számomra) második legrosszabb hangja (az első legrosszabb maga a hangja). Sajnálom szegényt, nem tudom, mennyire tehetett arról, hogy egy retardált életképtelen hisztérikus pénzfüggő szerencsétlen, aki a saját életét nem tudja rendezni, ezért rá volt és van utalva másra, valamint sohasem ért el az életében önmagától semmit sem. Kivéve azt, hogy megszült, ami véleménye szerint élete legrosszabb döntése volt, talán a sikertelen házasságával párosítva, szegény apámat a mai napig átkozza, ahol, és ahogyan csak tudja. Megértem, hogy szörnyen szenved a maga korlátozott, fejlődésképtelen világában, ezért én voltam az egyetlen áldozat 19 éven keresztül, akin a retardációból fakadó terhét kompenzálni tudta. Ütött-vágott, ezért szorongtam egy zacskótól is. De a megalázó beszéde volt az, ami a mai a fülemben cseng. A napi kritizálás, a hanglejtés, a butaság jele minden szavából és mozdulatából szúrta a szemem. Tudom, elmegyógyintézetbe való. Nem is akarok beszélni rá senkinek sem, mert sajnálom (és nem, nem szeretem). De az én életemet tönkretette. Kialakult nálam ez az erősebb durva védekezési mechanizmus, vagy mi(ennek a nevére lennék kíváncsi, ha van):

-nem tudok a szemébe nézni, mert nem csak az egész hetem, de egyenesen a hátralévő életem lenne elcseszve,

-a közös szobában lévő tartózkodás súlyosságát már említettem, de ez is kimerítően f os.

- gondjaim akadnak a mindennapi dolgok elvégzésével, pl. kaja: a falatokat néha kiköpöm (pedig nagyon jól ismerem az értékét, egyetemista vagyok, és apám szerény pénzéből élek), mert úgy érzem, elvont módon tartalmazhatja őt az étel, alvás: a paplant kb. 20x húzom magamra, mert úgy érzem, vele érintkezem, anyámmal, (aki elvesztette volna a fonalat).

És igen, még mindig az a furcsa, hogy ez lehetetlen, és én mégis valósnak tapasztalom, holott tisztában vagyok a dolgok irracionális mivoltjával.

-néha a hangját, lélegzetét vélem hallani, és már az egész ejszakám el van csesz ve. Akár jelen helyzetemben.

Sok megkeserítő állapotom van, az benne a legrosszabb, hogy már elköltöztem, mégis ez van. Azt hittem, környezetváltozással az elmém szerencsétlen helyzete esetleg javul majd, ha épp. Szóval egyáltalán nem szeretnék érintkezni vele, és az nagy gáz, ha már a tárgyakban is elvont értelemben őt érzékelem, ugye?

Nincs pénzem orvosra, tb kizárva-az országból kiköltöztem, többek között azért is, hogy minél távolabb legyek tőle, és az állampolgárság módosítására minimálisan egy fél évet várnom kell (de még ígyis találkoznom kell vele, az iratok miatt, ésígytovább).

Szóval, bármi is legyen a megoldás, örülök, hogy itt kiírhatom magamból, ezt egy átlagos embernek (az ismerőseim azok) elmondván kénytelen lennék elviselni a megaláztatást "az anyukákat szeretni kell", valamint a "majd jobb lesz az" szöveget. És erre már nincs energiám. Kimerültem. Másrészt viszont egy kis öröm száradhatna a lelkemre, ha tudna valaki egy ideiglenes megoldást az állapotaimra, esetleg diagnózist pontos elnevezéssel, hiszen az interneten már minden van, kékmacskaszőrtől tüsszentő irigy nimfó görényektől a cigány nekrofil csipkerózsikáig, ezért tényleg remélem, hogy a bajom nem annyira ritka, hogy ezeket is meghaladja, és a pszichológián belül létezik neki egy elnevezése is. Hiába keresem, mintha nem lelnék semmit, de még megprobálok keresni többb forrást is. Mindenesetre örülnék minden tippnek (azért gyakorin is megfordulhat néhány alter tag, ki tudja).

Ha valaki idáig is eljutott, akkor megy a pacsi. És megköszönném a tippeket.