10 éves korom óta még akarok halni?

Akkor fogalmazódott meg először bennem, de nem javult. Lenézem magam, állandóan mérges, és feszült vagyok, nem keresem mások társaságát, de ők sem az enyémet. Sokáig próbálkoztam, de nem megy.

Régen állandóan csúfoltak, csendes lettem, vagdostam magam, nem ettem. Butaság volt hál' istennek a szüleim nem jöttek rá.

A barátkozás nagyon nem megy, mert egy társaságban mindig azt feltételezem, hogy utálnak, vagy idegesítem őket. Nem érzem magam szépnek, neveztek már annak, de inkább csak kedvesség volt, régen naponta elmondták az ellenkezőjét, két év alatt csak nem értem el akkora változást.

Családommal még vagyok, nem vagyunk valami nagyon szoros család, de nincsenek nagy problémák. Még igazából csak én vagyok ilyen szerencsétlen. Szeretnék élni, de mikor megpróbálokm jól érezni magam, kb. rögtön elmúlik. Olyan nagy a hangulat inga dozásom is. Amúgy vékony se vagyok, régen sikerült lefogyni, de már abba hagytam a nem evést, vissza híztam, de boldogabb nem lettem.

Na, írtam regényt.:D

Szeretném jól érezni magabiztosnak lenni, beszélni akarok nem lefagyni egy prezentációnál mondjuk.

Viszont kezd vissza állni az, hogy nem eszek. Még a vagdosáson is elgondolkodtam. Mit tegyek? 16/L