Lehetséges hogy a pszichológus a beteg érdekében eltitkolja a valódi diagnózist?

Több személyiségtesztem is volt, és úgy érzem hogy a pszichológusom nem mond el mindent, mert tart attól hogy rosszul reagálnám le.

Többször mondott olyanokat, hogy itt-ott lát egy kis eltérést, de az nem kritikus, vagy még belefér, de nem mondja meg, milyen eltérés az.

Aztán van amikor egyszercsak kimond dolgokat, hogy pl. van egy kis enyhe játékfüggőségem. Ennek ellenére egy szóval sem mondta hogy tartózkodjak az online szerencsejátéktól, pedig meséltem neki régebben, hogy játszottam egy ideig, és ha lenne felesleges 512 euróm, ma is csinálnám.

Másszor meg mintha elbagatellizálná a dolgokat, hogy ó, maga nem olyan, nem láttam még olyannak magát, stb.

Azt sem tartotta komoly gondnak, hogy annyira belefeledkezek dolgokba, hogy rosszullétig csinálom és akkor hagyom csak abba/félbe. Ilyenkor elfelejtek enni/inni, vagy nem törődök vele hogy hajnal van és aludni kéne.

Gyerekkorom óta komoly alvászavaraim is vannak. Amikor felpörgök, van hogy csak hétvégén alszok normálisan, hétközben jóval kevesebbet a kelleténél. És nem azért mert nincs rá módom, hanem egyszerűen nem tudok elaludni, nem érzem magam fáradtnak, jár az agyam, aztán ha nem megy az alvás, bekapcsolom a TV-t vagy a gépet, de abba meg belefeledkezek és rámhajnalodik. Érdekes módon amikor depressziós fázisban voltam, akkor aludtam a legtöbbet és a legnyugodtabban, akkor meg felkelni nem akartam, 2 hétig dolgozni sem tudtam.

Egyszer azt mondja hogy nem kell gyógyszer, mert rosszul reagálnék rá, máskor meg hogy próbáljam meg, irassam fel mert anélkül nem csillapodnak a tüneteim.

Legutóbb elmeséltem neki, hogy elfelejtettem hogy antidepresszánst vettem be, és nem sokkal utána ittam egy felest, de eszembe jutott hogy boltba kéne menni, így ültem kocsiba és a boltban kicsit kóvályogtam mikor elért a hatás, de szerencsésen hazaértem. Pedig mondtam hogy a gyógyszertől úgy érzem, csökkent a félelem és a felelőségérzetem, egyszer is szürkületben kimentem egy erdős részre biciklizni rossz lámpákkal mert "úgy rámjött a mehetnék" és akkor indultam csak vissza az útra a fények felé mikor már tiszta sötét volt a fák között és semmit se láttam, de nem volt bennem semmi félelemérzet. Erre csak nevetett és azt mondta hogy látja rajtam, hogy már jobban vagyok mint múltkor.

Mindig csak beszélgetünk, és tudom hogy hipnózissal és különféle terápiás módszerekkel is foglalkozik, de sosem alkalmazza rajtam. Pedig rengeteg gyerekkori traumámat nem tudom a mai napig feldolgozni.

Nemrég viszont kivételt tett, mert nagyon depressziós voltam és nekikezdett valami gyorsan feldolgozós félig éber tudatállapotú kezelésnek, de nagyon megviselt, közben jött a következő beteg, félbehagyta, azt mondta legközelebb folytatjuk.

Olyan szinten sokként ért ez a traumafeldolgozásos kezelés, hogy sírva jöttem ki tőle, alig tudtam hazamenni, nem éreztem a sebességet a kocsiban, közben tök hangerőre feltekertem a rádiót, lehúztam az ablakokat, mert olyan kábult voltam, hogy féltem, elvesztem a kontrollt, de minél előbb haza akartam érni. Napokig voltak még hallucinációim és furcsa érzeteim utána. Ezeket elmondtam, azt mondta hogy ez normális, ezek csak érzéki csalódások voltak, de a félbehagyott kezelést nem folytatta. Azt mondta, amíg nem tudom kezelni és lenyugtatni magam megfelelően, addig nem tudjuk folytatni.

A tüneteim alapján arra gondoltam hogy mániás depresszióm lehet, és mikor elmondtam neki, azt mondta, ha így gondolom, menjek el pszichiáterhez, mert ő nem írhat fel gyógyszert, ezt pedig azzal kell kezelni, de szerinte nem is vagyok az.

Elmentem, de nem sokat mondott vagy kérdezett ő se. Az előzetes szakvéleményemen ott volt hogy halállal kapcsolatos gondolatok, de nem is kérdezett rá a pszichiáter. Kevert személyiségzavar, egy kis nyugtató meg antidepresszáns aztán mehetek, majd jöjjek 1 hónap múlva.

Eléggé össze vagyok zavarodva, nem tudom mit higgyek. Gyógyszert jelenleg nem szedek, nem tudom egyáltalán kéne-e.