Panaszkodhatok egy kicsit? Miért kattogok ennyit a múlton? 35/n

Lehet szánalmas dolog, de nagyon sokat jár a fejemben a múlt, a gyerekkor, az iskolás évek. Szüleim nem élnek, nincs családom, nem részletezném és nem mennék bele az okok fejtegetésébe, így alakult. Nem találtam még olyan férfit akit apaként is eltudnék képzelni, mármint a gyermekünk apjaként.... A lényeg, hgy mostanában egyre többet jut eszembe a szakmunkásképzős éveim. Felhúz az, hogy feleslegesen tanultam 4 évet, egy olyan szakma megszerzéséért, amire később azt mondták elavult. Másfelől semmire nem készítettek fel minket, 40-es, 50-es évekbeli dolgokat tanultuk, az új gépekről, felszerelésekről semmit, se a szallagmunkára nem készítettek fel, az iskolának csak a profit számítot, meg a létszám. Felbosszant, hogy akkor 4 évem ment el feleslegbe, érettségi után is még 3 okj-s képzést csináltam és munkát nem lehetett szerzni velük, mert hogy a gyakorlatot nem rendes munkahelyen végeztem, hanem iskolán belül, amiről én nem tehettem. Elpazaroltam éveket az életemből (ált sulitól számítva kb.8 évet), és csak kudarcok értek, nem csak munkaügy terén. Miért cse.szik el az ember életét olyan iskolákkal, amik semmit nem tanítanak és elavult szakmát adnak a kezünkbe? Igazából ki a felelős mindezért? A mostani fiatalok is ugyan ebben a cipőban járnak, mert azok a sulik most is léteznek és ezrével ontják magukból az olyan szakmunkásokat, akikre nincs szükség. Ez nagyon be tud tenni az ember életébe, mert aztán lehet csodálkozni miért nem dolgoznak a fiatalok. Küzdessz, tanulsz és sok év után olyan mukát kaphatsz csak amihez elég a 8 általános isola is, mert gyár, vagy betantott xa.rságokra vezsnek csak fel, minimál bérért. Ti hogy vagytok ezzel? Ezért van az, hogy sokszor kedvem nincs semmihez, mert amit szerettem volna eredetileg csinálni, nem tehetem, így mitől érezzem jól magam. Nem abban a közegben mozgok, ahol szerettem volna... :/