Ez miért van, hogyan változhatok meg?

Emberek között bután viselkedek.

Ha beszélnek hozzám nagyon befeszülök és gyakran hülyeséget válaszolok vagy hazudok.

A másik hogy nem merek kérdezni, pl suliban, munkahelyen azért rontok el dolgokat, rámondok hogy oké tudom, de valójában nem tudom és rosszul csinálom. Nem kérdezek.

Ha valamit elrontok rettenetesen elszégyenlem magam és többé nem akarom csinálni.

Nem tudok 2 szónál többet beszélni egyszerre, mert kellemetlen érzés, elvörösödök, izzadok.

Nem tudom mit gondolnak rólam mások. Minden beszólást, rossz társasági élményt hatalmas kudarcnak élek meg. Nagyon rossz érzés ha nevetnek rajtam.

Kissebbségi érzéseim vannak.

Tényleg mivan akkor ha ostobának gondolnak az emberek, ezt hogyan lehet kezelni hogy ne bántson, ne essen rosszul?

Az a helyzet hogy óvoda óta piszkáltak az emberek a közösségekben egészen középiskoláig mert csendes, visszahúzódó voltam és nem akartak elfogadni én meg meg akartam felelni nekik. A folytonos iskolai szóbeli szekálásokat, csúfolásokat hogyan lehet feldolgozni? Pont a beszédhangom és a kinézetem miatt piszkáltak.

Valószínű hogy ezek miatt is alakulhatott ki az elkerülő viselkedés és a szorongás, rossz önértékelés, plussz még családi dolgok.

Nagy stresszel jár egy telefonhívás elintézése, pl nem merek felhivni egy fodrászt és elmenni hajvágásra. elindulni otthonról suliba, vagy bárhova, van hogy el se indulok mert annyira rossz érzés.

Én is hülyének gondolom magam, van hogy ütöm az arcomat és szidom magam nagyon durván hogy miért vagyok ilyen szerencsétlen, mindent elrontok stb.

Olyan rossz nézni a sok pörgős, ügyes sokat beszélő, magabiztos embereket.

20/F