Ki képes megérteni ezt a problémát?

Undorodom édesanyámtól, minden egyes mozdulata zavar, gyakran marom/vágom magam, ha meghallom, hogy lélegzik.

Egyre inkább aggasztóbb fókuszpont most nálam a lélegzése, szexuális sóhajokra/nyögésekre emlékeztet, és ezt a gondolatot nem tudom elviselni. Ahhoz, hogy enyhítsem a lelki fájdalmaim, csak erős önbántalmazással járulhatok hozzá.

Nem volt sohasem jó kapcsolatunk, a szeméttől is undorodom, rögeszméim is vannak, rendezgetem a dolgokat magam körül, pontos rendnek kell lennie, de ez viszont onnan adódik, hogy 20 éven át mindenért le lettem szólva, mindent "rosszul csináltam", és mindenért én voltam a hibás. Ez oda torkollt, hogy kényszeresen rendezgetem a dolgokat magam körül, amíg nem érzem, hogy most már jó.

Anyámtól pedig undorodom, nem bánt velem kedvesen soha, de azt a kibírhatatlant sóhajt hallom mindig.

Nem akarom ezt, de leírhatatlan dührohamokban nyilvánul meg az idegességem, török, zúzok, önmagamat is bántalmazom. Beszélgetni sem tudok vele rendesen, mert menekülnék.

Ez senkivel sincs így, ha kilépek ebből a környezetből akkor sokkal jobb.